A látóideg állapotának jelentősége sclerosis multiplexben

látóidegA Magyar Neuroradiológiai Társaság XXV. konferenciáján Nyilas Nóra arról tartott előadást, hogy a Dél-Pesti Kórházban két éven át vizsgálták a natalizumab-kezelés hatását a sclerosis multiplex progressziójára és a látóideg elváltozásaira. Ez utóbbi meglepőnek tűnhet, de a legújabb radiológiai ajánlások szerint a látóideg esetleges elváltozásai plusz információt adhatnak a beteg állapotáról.

A vizsgálatból kiderült, hogy a terápia hatékonyságát azzal is mérni lehet, hogy hány beteg marad klinikai és radiológiai értelemben teljesen tünetmentes. Ha azonban a látóideg gócait is számításba vesszük, ez a “teljes tünetmentesség” sokkal kevesebb páciensről mondható el, azaz a látóideg állapotának nyomon követése egy igen érzékeny mutatója az SM progressziójának.

A gerincvelő sorvadása megelőzi a másodlagos progresszívvé válást

A sclerosis multiplex két leggyakoribb formája, a relapszáló-remittáló (RRSM) és a másodlagos progresszív (SPSM) szakasz közötti átmenet idejét nem tudjuk pontosan megjósolni, ám egy új megfigyelés szerint a gerincvelő szövetvesztesége megbízható előrejelzője ennek a kritikus váltásnak.

nyaki gerincvelő sorvadásának MRI képe

A korábbi tapasztalatok alapján az összes MRI-vel észlelhető idegrendszeri elváltozás közül a gerincvelőben találtak állnak a legerősebb összefüggésben az SM okozta rokkantsággal, valamint ezek különítik el leginkább a relapszáló-remittáló betegeket a kór progresszív formáitól, azaz az SPSM és a PPSM formájától egyaránt.

A még 2004-ben kezdődött longitudinális kutatás főszereplője az az 54 beteg volt, akik a kutatás 12 éve során RRSM-ről SPSM-re váltottak. Az ő adataikat vetették össze 54 olyan RRSM betegével, akik demográfiailag és klinikai tüneteikben is hasonlítottak hozzájuk.

a gerinc nyaki szakasza

A 12 év méréseinek eredménye szerint azok a betegek, akik ez idő alatt RRSM-ről SPSM-re váltottak, lényegesen gyorsabb ütemű − számszerűen átlagosan 2,25%/év −, C1 magasságban fellépő gerincvelői szövetsorvadást (azaz sejtpusztulást és az ezzel járó tömegcsökkenést) mutattak azoknál, akik RRSM fázisban maradtak (náluk ez a szám 0,74%/év volt). Márpedig ez a különbség már négy évvel azelőtt megfigyelhető, hogy az illető klinikai szinten “észrevenné” betegsége progresszívvé válását.

Ezzel szemben nem különbözött egymástól a két csoport az agy sorvadásának regionális és összesített mértékében, továbbá a fehérállomány lézióinak számában és kiterjedtségében sem. Sőt, nem különítette el az RRSM betegeket az időközben SPSM-mé vált páciensektől sem a relapszusok száma, sem a betegség időtartama, sem az újonnan kialakuló vagy a kiújuló léziók megjelenése, sem a betegségmódosító terápiák használata.

A C1 magasságú gerincvelői szakasz tömegének éves csökkenése a jelenleg ismert legmegbízhatóbb radiológiai eszköz az SM progresszívvé fajulásának kimutatásában. A nyaki gerinc szakasz évről évre megismételt, rutinszerű, T1-súlyozott MRI lelete tehát egy hiteles jelzője lehet a közelgő progressziónak, ami egy ideális világban a terápiás döntést akár olyan esetben is befolyásolhatja, amikor a páciensnek nincs egyéb tüneti oka a gyógyszerváltásra.

Bővebben: Accelerated Cord Atrophy Precedes Conversion to Secondary Progressive Disease in Relapsing Multiple Sclerosis

A mobiltelefon hatással lehet a sclerosis multiplexre

mobilozó párEgy új kutatás a különböző elektronikus eszközök és a sclerosis multiplex betegek kapcsolatát vizsgálta. A 471 SM beteg és 453 egészséges személy kérdőíves felmérése szerint a betegek szignifikánsan többet használták a mobiltelefonjukat, nagyobb eséllyel volt parabolaantenna a házukon, továbbá jóval többen aludtak telefonnal a párnájuk alatt, mint az egészséges személyek. A betegek a tévénézés és a számítógépezés terén is túlszárnyalták az egészségeseket, de e téren nem találtak szignifikáns különbséget a két csoport között.

Bár a kérdőíves vizsgálatok nem alkalmasak az ok-okozati kapcsolatok kimutatására, és a korábbi, elektroszmog hatását megfigyelő vizsgálatokkal szemben is felmerültek problémák, a kutatók felvetik, hogy egyes elektromos berendezések növelhetik az SM megjelenésének kockázatát. Cikkükben olyan kutatásokat idéznek, melyekben az elektroszmog igenis hatással volt az SM betegek állapotára, illetve olyan hatásmechanizmusokat is felvetnek, amelyek – ha valósak – a már diagnosztizált beteg személyek állapotára is negatív hatással lehetnek: egy korábbi kutatás szerint a 900 Mhz-es GSM rádióhullámok az egerek vér-agy gátjának szivárgását okozták, ami növelheti a relapszusok kockázatát.

A kutatásból természetesen nem következik, hogy a mobiltelefonok okozzák az SM kialakulását (hiszen a mobilok megjelenése előtt is létezett SM), sőt az sem feltétlenül következik belőle, hogy valóban növelik az SM megjelenésének esélyét (lehetséges például az is, hogy az SM miatt telefonálnak többet a beteg személyek), ugyanakkor ez is egy lehetséges forgatókönyv. Mindezek alapján az is lehetséges, hogy a betegség súlyosbodásának esélyeire is hatással vannak a különböző rádióhullámok.

A fentiek alapján persze nem érdemes pánikolni, de ha nagyon biztosra akarsz menni, javasolt mérsékelni a szervezetedet érő mobiltelefon-sugárzást: érdemes minél kevesebbet a mobilon lógni, a fülhöz szorítás helyett mikrofonos fülhallgatóval beszélgetni, dupla SIM kártyás készülék esetén csak akkor bekapcsolni egyszerre mindkét SIM kártyát, amikor valóban használod, illetve nem ajánlott hálózaton lévő mobiltelefont helyezni a párnád alá.

Bővebben: Relationship between the use of electronic devices and susceptibility to multiple sclerosis

Az elhízás fokozott agyszövet-pusztulással jár

Az már korábban is ismeretes volt, hogy a gyermekkori és serdülőkori elhízás növeli a sclerosis multiplex kialakulásának esélyét (különösen a nők körében), továbbá arról is nyilvánvaló adataink vannak, hogy a túlsúly következtében kialakult társbetegségek súlyosbítják a betegség lefolyását. 1 Most azonban arra is fény derült, hogy az SM betegek körében az elhízás összefügg az agyszövet elveszítésével. 2

mérleg mutatójaA kutatásban 469 relapszáló SM és klinikailag izolált szindróma diagnózissal élő páciens testtömegét és agyi térfogatát vizsgálták 5 éven át. Az eredmények azt mutatták, hogy 1 pont emelkedés a BMI-skálán a funkcionális agyszövet 1,1 ml veszteségével jár együtt. (Megjegyzendő, hogy a vér D-vitamin szintje a vizsgálatban nem mutatott semmilyen összefüggést az agytérfogat változásaival.)

A magasabb BMI és az agytérfogat csökkenésének összefonódása azért fontos fejlemény, mert az agytérfogat vesztesége súlyos, visszafordíthatatlan korlátozottságokkal és fogyatékosságokkal jár. Az elhízással szemben a fogyás hatásának felbecsülése szintén előremutató lenne, hiszen a testsúly egy viszonylag könnyen befolyásolható tényező, ami ezek szerint akár fegyverként is használható a progresszió ellen.

Bővebben:
Higher body mass index, but not vitamin D status, is associated with greater subsequent loss of brain gray matter volume in multiple sclerosis

Az iskolázottság megvédhet a kognitív hanyatlástól

Korábban már mi is írtunk róla, hogy az agy intenzív használata segíthet késleltetni a sclerosis multiplex betegek állapotromlását. Egy új kutatás most azt vizsgálta meg, hogy az oktatásban eltöltött évek a betegség mely szakaszában fejtik ki leginkább a kognitív képességeket érintő pozitív hatásukat.

iskolai tanulásA 136 SM beteget vizsgáló kutatásban két részre osztották a résztvevőket az oktatásban töltött évek számának (maximum 12 év, illetve több), valamint a végzettségüknek a figyelembevételével. Az így kapott csoportokat három további alcsoportra bontották aszerint, hogy milyen régóta betegek (kevesebb mint 5 éve, 5-10 éve vagy több mint 10 éve).

A kevésbé tanult csoportokra minden esetben jellemzőbb volt a kognitív hanyatlás (10 év után a betegek közel 90%-a, míg a tanultabbaknak csupán 40%-a volt érintett). A mentális problémák nemcsak a tanulással töltött évek számával, hanem az MRI-vel mért T2 léziók (agyi sérülések) mennyiségével is korreláltak, azaz minél aktívabb volt valakinek a betegsége, annál rosszabbul teljesített a kognitív képességeket vizsgáló teszteken is.

Az 5 évnél rövidebb ideje betegeknél a tanultabb csoportban a tanulatlan csoporthoz képest kisebb volt a korreláció a T2 léziók és a kognitív érintettség között. Ez azt jelenti, hogy bár mindkét csoportban voltak agyi sérülések, a tanultabbaknál ez kevésbé jelentkezett mérhető problémák formájában, mivel a kognitív tartalék megvédte őket az állapotrosszabbodástól. A hosszabb ideje beteg személyeknél a korreláció már erősebb volt mindkét csoportban.

Bár a szerzők úgy érvelnek, hogy az oktatásban töltött évek által képzett kognitív tartalék az adatok alapján főleg a betegség koraibb szakaszában jelent védelmet, a tanult csoport ennek ellenére jobban teljesített a kór későbbi szakaszában is, sőt a jobb kognitív funkciók mellett kevesebb T2 lézió jellemezte őket. Ez arra utal, hogy az oktatásban töltött idő nemcsak a kognitív tartalékon, hanem a gyulladások csökkentésén keresztül is kifejti hatását, ami akár a fizikai problémákkal szemben is védelmet nyújthat. Ez utóbbiért valószínűleg a kevésbé tanultak egészségtelenebb életmódja (dohányzás, fizikai inaktivitás, elhízás, nem megfelelő étrend stb.), a kezelésekben való kisebb mértékű részvétel, az alacsonyabb műveltség és a szabadidős tevékenységek csökkent mértéke lehet felelős, melyek mind gyulladást keltő hatásúak – érvelnek a szerzők.

A kutatás ugyan nem terjedt ki az aktuális (azaz nem múltbeli) oktatásban való részvétel hatására, eredményei azonban összhangban vannak azzal, hogy az ingerekben gazdag, agyat és testet is megmozgató, egészséges életmód csökkentheti az SM progressziójának mértékét.

Bővebben: The protective effects of high-education levels on cognition in different stages of multiple sclerosis

Hogyan követhető a progresszió mértéke?

A Magyar Neuroradiológiai Társaság XXV. kongresszusán Lovas Gábor a sclerosis multiplex neuropatológiájáról beszélt.

A betegségmódosító terápiák hosszú távú célja az, hogy minél kisebb mértékű progressziót okozzon a betegség. Emellett fontos az is, hogy a fokozott mortalitást csökkentse. Egy igen hosszú távú, 60 éven át vezetett norvég vizsgálat ugyanis azt mutatta, hogy a relapszáló-remittáló SM 15 évvel, míg az elsődleges progresszív SM 25 évvel rövidíti meg az életet.

A jelenlegi gyakorlatban leginkább két pontra támaszkodik a progresszió mértékének megállapítása: a relapszusok számára és az MRI-vel látható léziókra. Ezek mellett azonban az SM lefolyását és klinikai képét igencsak befolyásolja a kortikális demyelinizáció és az agyi atrófia is.

A kortikális myelinveszteséget igen nehéz MRI-vel fülön csípni, mert a szürkeállományban a myelinnek más jellegű, halászhálószerű a szerkezete, ráadásul klinikailag is kevésbé látványos és tetten érhető.

Az agyi atrófia nagy mértékben korrelál a progresszióval. Ha azonban a terápiás döntések során az atrófiát is figyelembe vennék az orvosok, az finanszírozhatatlan lenne a magyar egészségügy számára, mert már 2 év után rá kellene állítani a betegeket valamilyen gyógykezelésre.

agysorvadás MRI felvétele

Az idős korban jelentkező sclerosis multiplex súlyosabb

A sclerosis multiplex idősebb korban történő megjelenése köztudottan gyorsabb betegséglefolyást vetít előre. Egy új kutatás most számszerűsítette is a súlyosbodás várható mértékét.

idős ember kezeiA vizsgálatban 3597 beteg vett részt, közülük 245-nél jelentkezett az SM az 50. életévükben vagy az után. A két csoportot összehasonlítva kiderült, hogy az idősebbeknél ritkább volt a relapszáló-remittáló forma (51,8% vs. 90,8%), helyette inkább a folyamatosan rosszabbodó elsődleges progresszív változat volt a gyakoribb, és az idősebbek a betegség formájától függetlenül is gyorsabban érték el az EDSS-skála 4 (11,9 év vs. 3,7 év) illetve 6 (19,4 év vs. 9 év) értékét.

Bővebben:
Older Age at Multiple Sclerosis Onset Is an Independent Factor of Poor Prognosis: A Population-Based Cohort Study

Neurodegeneráció sclerosis multiplexben

olvasási idő: 2 perc
nehézségi szint: közepes


Agyunkban az egyes neuronok hosszú nyúlványokon, úgynevezett axonokon keresztül kapcsolódnak össze, melyek myelinnel vannak borítva. A sclerosis multiplexről szóló ismeretterjesztő cikkek szinte kizárólag arról szólnak, hogy az immunrendszer megtámadja a myelint, és emiatt a betegnek relapszusai vannak. Csak ritkán esik szó arról, hogy az SM-nek van egy myelin-károsodástól független, neurodegeneratív komponense is [1].

Tovább olvasom

Használd az agyadat, hogy késleltesd a progressziót!

olvasási idő: 3 perc
nehézségi szint: közepes


Rubik-kockaAz emberi agy képes alkalmazkodni a változásokhoz, ideértve a különböző − öregség vagy betegségek miatti − sérüléseket is. A problémás agyterületek feladatait át tudják venni az agy környező régiói, ezáltal a beteg gyógyulást tapasztalhat annak ellenére, hogy maga a sérült terület működésképtelen marad. Az agynak ezt a képességét neuroplaszticitásnak nevezzük, és bővebben A neuroplaszticitás szerepe a gyógyulásban című cikkünkben írtunk róla.

Érdemes megismerkedni még két új kifejezéssel is: az alkalmazkodási képesség öröklött mértékét agyi tartaléknak, szerzett mértékét pedig kognitív tartaléknak nevezzük.

Tovább olvasom

Az elhízás és a rossz vérzsír-profil hatása a sclerosis multiplexre

hamburgerEgy nemrég publikált kutatás az elhízás és a rossz vérzsír-profil sclerosis multiplexre történő hatását vizsgálta, és a korábbi eredményekkel összhangban azt találta, hogy ezek mind növelhetik a betegség súlyosbodásának kockázatát.

A BMI (testtömegindex) minden 5 pontnyi növekedése 25%-kal, a csípőméret minden 10 cm-rel történő növekedése 29%-kal növeli az új relapszus megjelenésének kockázatát.

A triglicerid-szint a BMI-től függetlenül is 1 mmol/l emelkedésenként 22%-kal növeli a relapszus-kockázatot. Ha az alacsony és a magas triglicerid-szintet vetik össze − 2,30 mmol/l-nél meghúzva a határt, ami feletti érték már magas szív- és érrendszeri kockázatot jelent −, a magas trilicerid-szinttel rendelkezők 2,2-ször nagyobb eséllyel szenvednek el új relapszust az alacsony értékű személyekhez képest.

Nem csak a relapszusok számát, de az EDSS-ben mért súlyosbodás mértékét is növelik a rossz egészségügyi értékek: az elhízottak (BMI 25 és afelett) a normál testtömeg-index tartományban lévőkhöz képest például 60%-kal nagyobb eséllyel értek el 0.5 vagy annál több EDSS pontnyi súlyosbodást a vizsgált 5 év alatt.

A teljes koleszterinszint és a HDL (“jó koleszterin”) aránya a relapszusok számát nem, a progresszió EDSS-ben mért mértékét azonban befolyásolta. A 4-nél magasabb aránnyal rendelkezőknek több mint kétszeres esélyük van a 0.5 vagy több EDSS pontnövekedésre a jobb koleszterinprofillal rendelkezőekhez képest.

Mivel a kutatásban olyanok szerepeltek, akiknél a betegség még csak elkezdődött, a szerzők jó eséllyel kizárták a fordított ok-okozati összefüggést: a kutatás alapján tehát nem arról van szó, hogy a súlyosabb állapotban lévő betegek hajlamosabbak az elhízásra, hanem az elhízott páciensek kerülnek rosszabb állapotba.

A kutatók a cikküket azzal a megállapítással zárják, hogy a vérzsír-profil javítása és a testsúly megfelelő értékre történő beállítása csökkentheti az SM betegek progressziójának mértékét.

Ezek az eredmények egyezést mutatnak az OMS program ajánlásával is, ami többek között a telített zsírok fogyasztásának csökkentésén, a “jó koleszterin” szintjének növelésén és a rendszeres sportoláson alapszik.

Bővebben: An adverse lipid profile and increased levels of adiposity significantly predict clinical course after a first demyelinating event