A neuroplaszticitás szerepe a gyógyulásban

olvasási idő: 5 perc
nehézségi szint: közepes


A sclerosis multiplex betegek immunrendszere megtámadja az idegsejtjeiket borító myelint, ezáltal változatos tüneteket okozva. Amikor a relapszusokból történő felépülésről beszélünk, gyakran kizárólag ennek a myelin rétegnek az újraépüléséről esik szó. Pedig az érintett képességek javulása valójában nem mindig kizárólag ennek köszönhető, szerepet kap benne egy másik folyamat is. Ismerkedj meg a neuroplaszticitással!

Mi az a neuroplaszticitás?

idegsejtekAgyunkban 50-100 milliárd idegsejt található [1]. A köztük lévő kapcsolatok és azok erőssége határozza meg, hogy milyen feladatot látnak el. A neuroplaszticitás az a képesség, hogy az idegi kapcsolatok és erősségük megváltozzon, és ezáltal átalakuljon az általuk ellátott funkció. A neuroplaszticitás az egészséges agy egyik fontos tulajdonsága. Amikor például megtanulsz valami új dolgot, mondjuk görkorcsolyázni, akkor a mozgásért és az egyensúlyozásért felelős agyi régióid megváltoznak annak érdekében, hogy egyre biztosabban talpon maradj, és ez a neuroplaszticitásnak köszönhető.

Az agy tehát folyamatosan változik. A kevésbé használt képességek és az azért felelős idegi kapcsolatok csökkennek, a sokat használtak ezzel szemben megerősödnek. Amikor valaki egy baleset miatt megvakul, a látásért felelős agyi területei zsugorodni kezdenek, és az abban részt vevő idegsejtek új feladatokat kapnak. Mivel a beteg eközben jobban hagyatkozik a hallásra és a tapintásra, az ezzel foglalkozó agyi régiói növekedni, képességei pedig fejlődni fognak. A neuroplaszticitásnak fontos szerepe van az agysérülések esetén is. Amikor valaki agyvérzést kap, egyes agyi területei használhatatlanná válnak, azonban idővel visszaszerezheti elvesztett képességeit azáltal, hogy más, egészséges idegsejtek átveszik a használhatatlanok szerepét.

A neuroplaszticitás tehát a szó hagyományos értelmében nem gyógyít, azaz nem javítja meg a sérült agyi területeket. Ehelyett az agy más, egészséges részeinek a működése változik meg, és azok átveszik, újratanulják a kiesett képességeket. Az eredmény kívülről megélve ugyanolyan, mintha a sérülés meggyógyult volna, hiszen a kiesett funkciók részben vagy teljesen helyreállnak.

Milyen szerepe van a neuroplaszticitásnak az SM-ben?

A remyelinizáció és a sérült idegek gyógyulása nagy mértékben hozzájárul a relapszusokból történő felépüléshez, a javulás azonban általában csak részleges. A kutatások arra utalnak, hogy a neuroplaszticitásnak is kulcsszerepe van a tünetek mérséklődésében.

A neuroplaszticitás egyik alapja, hogy az idegsejtek kapcsolatai a korábbi aktivitások alapján maradandóan megerősödnek (long-term potentiation, LTP). Ennek hatékonyságát a gének mellett más, például a nemi hovatartozás és az öregedés is befolyásolja. A hatékonyságot lehetőség van külső beavatkozás nélkül is megmérni, amit egy 2013-as kutatás során SM betegek körében meg is tettek. Az eredmények arra utalnak, hogy a betegnél mért LTP hatékonyság, azaz a neuroplaszticitás mértéke jól használható annak előrejelzésére, hogy az illető egy adott relapszusból mennyire épül majd fel [2]. Ez az eredmény segít értelmezni azokat az adatokat, miszerint a fiatalabbakkal szemben [3] az idősebb betegek (akik rosszabb LTP hatékonysággal rendelkeznek) kevésbé szerzik vissza korábbi képességeiket [4], illetve azok, akik a korábbi relapszusokból kevésbé jól épültek fel, az újabb relapszusokból történő felépülésben is rosszabbul teljesítenek [5]. Továbbá szinkronban van azzal a megfigyeléssel is, hogy az elsődleges progresszív SM betegeknél az LTP nem megfelelően működik [6].

Bár a neuroplaszticitás sokak szerint egy idő után “kimerül”, más kutatások alapján azonban úgy tűnik, a hatékonysága független attól, hogy a betegnek milyen mértékű korábbi sérülései voltak. Egyes kísérletek szerint a nagy mértékben sérült SM-esek is az egészséges kontrollcsoporthoz mérhető hatékonysággal képesek a motoros funkciókban történő fejlődésre [7] [8], a maradandó károsodások mögött inkább olyan agyi sérülések állhatnak, melyeknek kevés az “alternatívájuk”, ahol a neuroplaszticitás kifejthetné a hatását, ami azt jelenti, hogy az elvesztett funkciót nehezen tudja más neuronhálózat helyettesíteni. Másrészt a hosszú távú problémák részben a tanult “nemhasználatból” is eredhetnek, ami annyit takar, hogy ha a beteg a rosszul működő funkcióit nem használja (például a séta erőltetése helyett kerekesszékbe ül), akkor a “használd vagy veszítsd el” elv alapján az agy szép lassan másra kezdi el használni az eredetileg járásért felelős területeket, és emiatt még kevésbé fog tudni járni az illető. Mindez arra utal, hogy a rehabilitációnak a korábbiakban gondoltnál sokkal nagyobb szerepe lehet a relapszusokból történő felépülésben.

Hogyan használd ki a neuroplaszticitást?

Korábban az volt az általánosan elfogadott nézet, hogy a neuroplaszticitás leginkább csak gyermekkorban működik. Jóllehet régebben is voltak olyan kutatások, amik arra utaltak, hogy a felnőttek agya is plasztikus, igazán csak az utóbbi évtizedben lendült fel ennek a kutatása.

kényszerítés indukálta mozgásterápia az otthoni gyakorlatbanA gyakorlás már rövid távon, akár negyed óra alatt is képes változásokat létrehozni az agyban, hosszabb távon pedig a gyakorolt funkcióval eredetileg kapcsolatban nem lévő agyi régiók munkába állításán keresztül vezethet javuláshoz. A rehabilitációban az agyvérzést átélt pácienseknél alkalmazott módszerek is hatékonyak lehetnek, például a kényszerítés által indukált mozgásterápia (Constraint-Induced Movement Therapy, CIMT), aminek lényege, hogy az ép végtag lekötözésével azt mozgásképtelenné teszik, hogy ezzel a sérült végtag aktív használatára kényszerítsék a beteget. Egy másik példa a központi idegrendszer sérülésnél használt rehabilitációs módszerre a mozgás elképzelése, bár ez jóval kevésbé megalapozott gyakorlat. E szerint a mozgás rendszeres elképzelése segíthet annak újratanulásában. [9] A fizikai és mentális gyakorlatok mellett a neuroplaszticitás fokozására különböző gyógyszerekkel is kísérleteznek, sőt, egészen furcsa próbálkozások is akadnak, például egy olyan készülék, ami a nyelv elektromos ingerlésén alapszik [10].

A neuroplaszticitás mögött álló agyi folyamatokat még sok tekintetben nem értjük, azt viszont tudjuk, hogy az agyi eredetű növekedési faktor, a BDNF fontos szerepet játszik a folyamatban [11], ez pedig arra utal, hogy különböző életmódbeli változtatások segíthetnek az agyi plaszticitás megtartásában vagy növelésében (erről részletesebben egy korábbi cikkünkben írtunk).

Összegzés

A sérült idegek gyógyulása és a myelin újraépülése mellett a neuroplaszticitás is fontos az SM tüneteinek javulásában. Az erről szóló kutatások alapján az SM betegeknek is érdemes a témában jártas szakértőt felkeresniük rehabilitáció céljából, és/vagy részletesebben megismerni, hogy milyen módszerek, gyakorlatok segíthetik az agy plaszticitásának fenntartását és kihasználását. Mindez a betegséget természetesen nem állítja meg, és magukat a sérült agyterületeket sem gyógyítja meg, de a megfelelő technikák alkalmasak lehetnek a kiesett képességek, funkciók helyreállásának előmozdítására.

Kapcsolódó cikkek

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.