A T1-súlyozású léziók olyan területek a központi idegrendszer fehérállományában, ahol átmeneti, aktív gyulladásos folyamat (azaz aktív lézió) VAGY állandósult szövetkárosodás (azaz plakk) áll fenn. Az MRI felvételeken az ilyen kóros területek hipointenzívek (jelszegények), azaz sötétebbek, feketébbek az ép szövetnél, ezért “fekete lyukaknak” is hívják őket.
Annak eldöntése érdekében, hogy a T1 lézió egy újonnan kialakult, aktív gyulladást vagy egy már visszafordíthatatlan idegi pusztulást jelöl-e, két módszer áll a radiológusok rendelkezésére:
- Ha a lézió több mint három hónapja fennáll, akkor az nagy eséllyel már egy állandósult idegi pusztulás jele. Ezt ismételt MRI vizsgálattal lehet feltérképezni, de a pusztulás mértékének meghatározásában segíthet az is, hogy minél sötétebb az adott terület, annál valószínűbb, hogy az már menthetetlenül károsodott. Ilyenkor ugyanis az idegszövet helyére “haszontalan” folyadék kerül, ami teljesen feketeként ábrázolódik a T1-súlyozású MRI képeken.
- Kontrasztanyag beadásával egyértelműen elkülöníthetőek egymástól az aktív és inaktív léziók, mert ilyenkor az új, aktív gyulladásos folyamatok (azaz a T1 Gd+ léziók) fehéren világítanak, szemben a régebbi, inaktív plakkok “fekete lyukaival”.