olvasási idő: 3 perc
nehézségi szint: közepes
Az emberi agy képes alkalmazkodni a változásokhoz, ideértve a különböző − öregség vagy betegségek miatti − sérüléseket is. A problémás agyterületek feladatait át tudják venni az agy környező régiói, ezáltal a beteg gyógyulást tapasztalhat annak ellenére, hogy maga a sérült terület működésképtelen marad. Az agynak ezt a képességét neuroplaszticitásnak nevezzük, és bővebben A neuroplaszticitás szerepe a gyógyulásban című cikkünkben írtunk róla.
Érdemes megismerkedni még két új kifejezéssel is: az alkalmazkodási képesség öröklött mértékét agyi tartaléknak, szerzett mértékét pedig kognitív tartaléknak nevezzük.
Agyi tartalék
Az agy növekedésének genetikailag meghatározott mértéke (maximal lifetime brain growth, röviden MLBG) jelenti az agyi tartalékot: minél nagyobb az agyunk, annál több olyan agysejtünk van, ami képes lehet átvenni a sérült agysejtek funkcióit.
Egy kutatás SM betegek koponyaűri térfogatméretei alapján alátámasztotta a fenti összefüggést: a legnagyobb MLBG értékkel rendelkező betegeknek a legkisebbekhez képest csak 13%-os esélyük volt a kimutatható állapotrosszabbodásra, és EDSS értékük is csak körülbelül feleannyira romlott a vizsgált 5 év alatt [1]. A nagy agy tehát megvédhet az állapotrosszabbodástól.
Kognitív tartalék
A kognitív tartalékot az életünk során szerezzük, és passzív valamint aktív részre szokták osztani.
A passzív tartalék a korábbi, betegség előttről hozott tartalékot jelenti. Ennek mérésében az IQ-t, az iskolázottság mértékét, a foglalkoztatottságot és a gyermekkori aktivitást veszik figyelembe. Minél okosabbak és tanultabbak vagyunk, minél többet használtuk az agyunkat a múltban, annál nagyobb a passzív kognitív tartalékunk.
Az aktív tartalék az aktuális, betegség alatt végzett tevékenységektől függ. Ezt olyanok határozzák meg, mint például az olvasás, az írás, a tanulás, a zenélés, a művészetek, a sport és a szociális környezet gazdagsága (ezek a tevékenységek természetesen a passzív tartalék kialakításában is szerepet játszanak) [2].
A különböző tartalékok hatása az SM-re
Egy másik kutatás szerint az öröklött agyi tartaléknál az iskolázottság nagyobb befolyással bír a betegség rosszabbodására [4], egy harmadik szerint pedig kizárólag az aktív tartalék, azaz a jelenlegi életmódunk az, ami hatással van a betegség kimenetelére [5].
Másodlagos progresszív SM
A nagy aktív tartalékkal rendelkező betegeknek a lassabb állapotromlás mellett a sclerosis multiplex progresszívvá válására is kisebb esélyük van.
Egyes kutatók szerint a betegség progresszívvá válását a kognitív tartalékok kimerülése okozhatja. Ha igaz ez az elmélet, akkor a progresszív SM betegek állapota a kognitív tartalékok hiánya miatt az SM aktivitásának hiányában is rosszabbodni fog az öregedéssel együtt járó általános idegi veszteségek miatt.
Összegzés
A kognitív tartalékkal kapcsolatos kutatások alapján az agyat tornáztató tevékenységek, mint például a tanulás, az írás, az olvasás, a művészetek, valamint a társas kapcsolatok és a sport is segíthet a sclerosis multiplex betegek állapotrosszabbodásának mérséklésében.
A kognitív tartalék növeléséhez és fenntartásához fontos az agy folyamatos, aktív használata, az új információk, képességek elsajátítása és az alkotó tevékenységek egyaránt. Az agy tornáztatása mellett más életmódbeli változtatások is segíthetnek a kognitív tartalék növelésében, ezekről bővebben a 9 módszer a BDNF-szint növelésére című cikkünkben írtunk.