Szerző: tiny alien

Használd az agyadat, hogy késleltesd a progressziót!

olvasási idő: 3 perc
nehézségi szint: közepes

Rubik-kockaAz emberi agy képes alkalmazkodni a változásokhoz, ideértve a különböző − öregség vagy betegségek miatti − sérüléseket is. A problémás agyterületek feladatait át tudják venni az agy környező régiói, ezáltal a beteg gyógyulást tapasztalhat annak ellenére, hogy maga a sérült terület működésképtelen marad. Az agynak ezt a képességét neuroplaszticitásnak nevezzük, és bővebben A neuroplaszticitás szerepe a gyógyulásban című cikkünkben írtunk róla.

Érdemes megismerkedni még két új kifejezéssel is: az alkalmazkodási képesség öröklött mértékét agyi tartaléknak, szerzett mértékét pedig kognitív tartaléknak nevezzük.

Tovább olvasom

A fájdalom relapszushoz vezethet?

Egy 2015-ös kutatás során kimutatták, hogy a fájdalomérzet relapszushoz vezethet a sclerosis multiplex egereknél használt modelljében (EAE).

A jelenség mögött az úgynevezett gateway reflex (“átjáró reflex”) áll. A fájdalom idegi impulzusai olyan jelzőmolekulák kibocsátásához vezetnek, amelyek hatására a közeli erek átengedik az immunsejteket. Az immunsejtek így a véráramból a központi idegrendszerbe juthatnak, és gyulladást okozhatnak.

chili paprikaA kutatók kapszaicint (a chili csípősségéért felelős anyag) fecskendeztek az egerekbe, ami relapszust idézett elő. A relapszus azonban fájdalomcsillapító szerek használatával megelőzhető volt.

További kutatást igényel annak eldöntése, hogy hasonló reflex az embereknél is létezik-e. Bár a rosszabb állapotban lévő SM betegek nagyobb eséllyel számolnak be fájdalmakról [1], az ok-okozati összefüggések vizsgálata még várat magára.

Bővebben: A pain-mediated neural signal induces relapse in murine autoimmune encephalomyelitis, a multiple sclerosis model

Mikor jelentkeznek a relapszusok?

határidőnaplóA sclerosis multiplex betegek relapszáló-remittáló formájában rövidebb-hosszabb lappangó időszakokat követően rendszeresen jelentkeznek állapotromlások (relapszusok), melyeket részleges vagy teljes javulás (remisszió) követ. Bár van néhány olyan külső hatás (mint például a vírusfertőzés vagy a stressz), ami a kutatások alapján relapszushoz vezethet, az egyes relapszusok okainak részletes magyarázatával még adós a tudomány. Ha a pontos okokat és rizikófaktorokat nem is mind ismerjük, ez nem jelenti azt, hogy a replaszusok véletlenszerűen jelentkeznek. Egy friss kutatás a relapszusok idői eloszlását vizsgálta, és az eredményei alátámasztják több más tanulmány korábbi tapasztalatait.

Melyik hónapban?

2076 SM beteg vizsgálata során azt találták, hogy a relapszusok szezonális mintázatokat követnek. A legtöbb relapszus késő tavasszal és kora nyáron jelentkezett. Ilyen szempontból a június a legrosszabb hónap, amikor az éves átlaghoz képest 22%-kal nagyobb eséllyel történt relapszus. A legkedvezőbb hónap az augusztus, amikor 16%-kal kevesebb relapszus fordult elő. A különbségek részben együtt jártak a napos órák számával, azonban az eredmények arra utalnak, hogy emellett más, még ismeretlen tényezőknek is szerepük van az ingadozás magyarázatában.

relapszusok havi eloszlásának grafikonja

Melyik életkorban?

A szezonális mintázat mellett jól megfigyelhető volt, hogy az idősebb betegeknél csökken a relapszusok száma. A 30-39 évesekhez képest a 30 év alattiaknak 42%-kal nagyobb eséllyel volt relapszusuk; míg a 40-49 éveseknek 36%-kal, az 50 év felettieknek pedig 73%-kal kisebb esélyük volt egy-egy relapszusra. A kapott értékekben szerepet játszhat az is, hogy az idősebbek között több a másodlagos progresszív beteg, akiknél jellemzően kisebb a relapszusok száma.

Ahol nincsenek különbségek

A relapszusok számában nemek szerint nem találtak különbséget. A rosszabbodásból való felépülés mértéke is azonos volt hónaptól függetlenül. Az SM legelső megjelenésének hónapja és a hosszú távon vizsgált progresszió mértéke között sem volt semmilyen összefüggés.

Bővebben: Seasonal variation in multiple sclerosis relapse

A sclerosis multiplex megelőzése

olvasási idő: 3 perc
nehézségi szint: könnyű

dobókockákA sclerosis multiplex egy gyógyíthatatlan neurodegeneratív betegség. A betegségre való hajlam örökölhető, kialakulásában azonban a környezetnek is nagy szerepe van. Egypetéjű ikrek esetén ha az egyik fél beteg, testvérének 25%-30% esélye van arra, hogy a másikuk is SM-es lesz [1]. Elsőfokú rokoni kapcsolat esetén 3-4% az esély az SM kialakulására [2]. Összehasonlításképpen érdemes tudni, hogy az átlagpopulációban ez az érték 0,1%. Ha tehát valakinél előfordul a betegség, a család többi tagjának érdemes megelőző intézkedéseket tennie, hogy minél kisebb eséllyel jelentkezzen náluk az SM.

Tovább olvasom

Az interferon-béta majdnem megduplázza az agyvérzés kockázatát

stroke illusztrációEgy új, 2485 relapszáló-remittáló SM beteg adatait vizsgáló kutatás szerint az interferon-béta gyógyszer szedése 1,8-szorosára növeli − azaz majdnem megduplázza − az agyvérzés, 1,6-szorosára a migrén, valamint 1,3-szorosára a depresszió és a hematológiai (azaz a vérképző- és nyirokszervi) rendellenességek kockázatát. Míg ez utóbbi három mellékhatás már korábban is köztudott volt, az agyvérzés kiemelkedő esélye eddig nem szerepelt a mellékhatások között.

Az interferon-béta alkalmazása a viszonylag kis kockázatú betegségmódosító kezelések közé tartozik, és a kutatók szerint még a fenti eredmények sem változtatnak e besoroláson.

Bővebben: Evaluating the safety of β-interferons in MS

Az elhízás és a rossz vérzsír-profil hatása a sclerosis multiplexre

hamburgerEgy nemrég publikált kutatás az elhízás és a rossz vérzsír-profil sclerosis multiplexre történő hatását vizsgálta, és a korábbi eredményekkel összhangban azt találta, hogy ezek mind növelhetik a betegség súlyosbodásának kockázatát.

A BMI (testtömegindex) minden 5 pontnyi növekedése 25%-kal, a csípőméret minden 10 cm-rel történő növekedése 29%-kal növeli az új relapszus megjelenésének kockázatát.

A triglicerid-szint a BMI-től függetlenül is 1 mmol/l emelkedésenként 22%-kal növeli a relapszus-kockázatot. Ha az alacsony és a magas triglicerid-szintet vetik össze − 2,30 mmol/l-nél meghúzva a határt, ami feletti érték már magas szív- és érrendszeri kockázatot jelent −, a magas trilicerid-szinttel rendelkezők 2,2-ször nagyobb eséllyel szenvednek el új relapszust az alacsony értékű személyekhez képest.

Nem csak a relapszusok számát, de az EDSS-ben mért súlyosbodás mértékét is növelik a rossz egészségügyi értékek: az elhízottak (BMI 25 és afelett) a normál testtömeg-index tartományban lévőkhöz képest például 60%-kal nagyobb eséllyel értek el 0.5 vagy annál több EDSS pontnyi súlyosbodást a vizsgált 5 év alatt.

A teljes koleszterinszint és a HDL (“jó koleszterin”) aránya a relapszusok számát nem, a progresszió EDSS-ben mért mértékét azonban befolyásolta. A 4-nél magasabb aránnyal rendelkezőknek több mint kétszeres esélyük van a 0.5 vagy több EDSS pontnövekedésre a jobb koleszterinprofillal rendelkezőekhez képest.

Mivel a kutatásban olyanok szerepeltek, akiknél a betegség még csak elkezdődött, a szerzők jó eséllyel kizárták a fordított ok-okozati összefüggést: a kutatás alapján tehát nem arról van szó, hogy a súlyosabb állapotban lévő betegek hajlamosabbak az elhízásra, hanem az elhízott páciensek kerülnek rosszabb állapotba.

A kutatók a cikküket azzal a megállapítással zárják, hogy a vérzsír-profil javítása és a testsúly megfelelő értékre történő beállítása csökkentheti az SM betegek progressziójának mértékét.

Ezek az eredmények egyezést mutatnak az OMS program ajánlásával is, ami többek között a telített zsírok fogyasztásának csökkentésén, a “jó koleszterin” szintjének növelésén és a rendszeres sportoláson alapszik.

Bővebben: An adverse lipid profile and increased levels of adiposity significantly predict clinical course after a first demyelinating event

A fáradékony betegek nagyobb eséllyel lesznek progresszívek

A relapszáló-remittáló sclerosis multiplex másodlagos progresszívvé válását jelenleg nem tudjuk megbízhatóan előrejelezni, egy új kutatás azonban most több ezzel kapcsolatos összefüggésre is rámutatott.

Az 5 éves vizsgálatban olyan SM betegek vettek részt, akik már legalább 50 évesek és minimum 15 éve betegek. A kutatók arra voltak kíváncsiak, hogy milyen tulajdonságok használhatóak fel a másodlagos progresszív SM kialakulásának előrejelzésére. A vizsgálat ideje alatt a betegek 33%-a vált progresszívvé. Az ő csoportjuk tagjai négy paraméterben tértek el a relapszáló-remittáló személyektől:

  1. átlagban idősebbek voltak (54,8 vs. 52,1 év)
  2. a vizsgálat kezdetekor és végekor is magasabb EDSS pontszámot értek el (3,5 vs. 2,6 illetve 5,6 vs. 3,0)
  3. nagyobb valószínűséggel számoltak be már a kezdetekben is alsó végtagproblémákról (53,2% vs. 21,5%)
  4. nagyobb valószínűséggel számoltak be már a kezdetekben is valamilyen fokú fáradékonyságról még akkor is, ha figyelembe vették a korukat, a betegségük idejét és az EDSS értéküket (91,5% vs. 68,2%)

Az alsó végtagproblémák és a fáradékonyság erősen korreláltak egymással, és a kutatás alapján ezek a mutatók hasznosak lehetnek az SM progresszívvé válásának előrejelzésében.

Bővebben: Self-reported fatigue and lower limb problems predictive of conversion to secondary progressive multiple sclerosis in an aging sample of patients

Nem érdemes SM betegeket véletlenszám-generátorként használni

dobókockákA Google Scholar (Tudós) szolgáltatásában  lehetőség van különböző kulcsszavakra feliratkozni, hogy értesítést kapjunk, ha egy új publikáció jelenik meg a témában. A szolgáltatást mi is használjuk a sclerosis multiplex-szel kapcsolatos hírek figyelésére, és örömmel tapasztaljuk, hogy meglepően sok kutatás jelenik meg a témában. A cikkek nagy része a laikus betegek számára ugyan kevésbé érdekes, de a szakmabeliek számára egyértelműen hasznos lehet. Első ránézésre nem feltétlenül tartozik ebbe a kategóriába az a kutatás, amibe nemrég botlottunk bele: ez azt vizsgálja, hogyan tudnak az SM betegek ritmikusan véletlen számokat mondani 1 és 6 között.

A 9 kutató összefogásával készített tanulmánynak meglepő módon kimutatható eredménye is van: az egészséges kontrollcsoporthoz képest az SM betegek gyakrabban mondanak egymás után következő számokat sorozatban, gyakrabban sértik meg a szabályokat (például 7-et mondanak), és gyakrabban hagynak ki egy-egy ütemet, amikor számot kellene mondaniuk. Míg az első probléma azokra jellemzőbb, akiknél az MRI több agykérgi léziót mutat ki, az ütemkihagyás inkább a megvékonyodott agykéreggel rendelkező betegek sajátja.

A kutatás arra mindenképpen rámutat, hogy a sclerosis multiplexnek olyan hatásai is vannak a viselkedésre, amikre az ember alapvetően nem gondolna, illetve amelyek a hétköznapi élet során nem is észrevehetőek a betegek és környezetük számára.

Bővebben: Random number generation deficits in patients with multiple sclerosis: Characteristics and neural correlates

A dohányzás és a sport hatása az SM betegek halálozási esélyeire

lehullott falevélEgy 15 éves időszakot átfogó vizsgálat a sclerosis multiplex betegek halálozását, valamint két változtatható életviteli tényező, a dohányzás és a fizikai aktivitás kapcsolatát vizsgálta. A kutatás eredménye szerint (a további betegségek és más, halálozást befolyásoló tényezők figyelembevétele után) a dohányzó betegek 38%-kal (95%-os bizonyossággal kijelenthetően 18-60%-kal) nagyobb eséllyel haltak meg a vizsgált évek alatt, mint nem dohányzó társaik. Azok, akik hetente 1-2 alkalommal sportoltak, 36%-kal (95%-os bizonyossággal 48-21%-kal), akik pedig 3 vagy több alkalommal sportoltak, azok 47%-kal (95%-os bizonyossággal 61-29%-kal) kisebb eséllyel haltak meg a vizsgált 15 év alatt.

Bővebben: Smoking and Physical Activity: Examining Health Behaviors and 15-Year Mortality Among Individuals With Multiple Sclerosis

Gyulladáskeltő és gyulladáscsökkentő ételek és összetevők listája

Az Étrendi gyulladásos index (Dietary Inflammatory Index (DII)) egy olyan nyilvántartás, ami a teljes elérhető tudományos cikk-adatbázis alapján rangsorolja a különböző ételeket és összetevőket az alapján, hogy hány és milyen minőségű kutatások találták azokat gyulladáskeltőnek vagy gyulladáscsökkentőnek. A kapott számok alapján ezután meg lehet határozni egy-egy személy étrendjéről, hogy az mennyire gyulladáskeltő illetve -csökkentő. Ezt az értéket egy kísérletben összehasonlították a résztvevők vérében mért gyulladásjelzőkkel, ami alátámasztotta, hogy az index által számolt értékek felhasználhatóak a szervezetben lévő gyulladás mértékének előrejelzésére. A nyilvántartás eredetileg 2009-ben készítették el [1], majd 2014-ben jelent meg egy továbbfejlesztett változata [2].

Tovább olvasom