ESEM: sclerosis multiplex blog
a sclerosis multiplex okairól, vizsgálatáról, életmódbeli és gyógykezeléséről szóló cikkek és kutatási eredmények gyűjtőhelye
olvasási idő: 4-5 perc
nehézségi szint: nehéz
A VEP egy mozaikszó, ami az angol Visual Evoked Potential kifejezésből ered. Ennek jelentése vizuális kiváltott potenciál, azaz olyan elektromos aktivitás, amit előre meghatározott látványinger idéz elő az agyban. Ezzel a módszerrel nyomon követhető a szemből kiinduló, és a látvány feldolgozásért felelős agyi területekhez érkező idegi jelek útja.
A Google Scholar (Tudós) szolgáltatásában lehetőség van különböző kulcsszavakra feliratkozni, hogy értesítést kapjunk, ha egy új publikáció jelenik meg a témában. A szolgáltatást mi is használjuk a sclerosis multiplex-szel kapcsolatos hírek figyelésére, és örömmel tapasztaljuk, hogy meglepően sok kutatás jelenik meg a témában. A cikkek nagy része a laikus betegek számára ugyan kevésbé érdekes, de a szakmabeliek számára egyértelműen hasznos lehet. Első ránézésre nem feltétlenül tartozik ebbe a kategóriába az a kutatás, amibe nemrég botlottunk bele: ez azt vizsgálja, hogyan tudnak az SM betegek ritmikusan véletlen számokat mondani 1 és 6 között.
A 9 kutató összefogásával készített tanulmánynak meglepő módon kimutatható eredménye is van: az egészséges kontrollcsoporthoz képest az SM betegek gyakrabban mondanak egymás után következő számokat sorozatban, gyakrabban sértik meg a szabályokat (például 7-et mondanak), és gyakrabban hagynak ki egy-egy ütemet, amikor számot kellene mondaniuk. Míg az első probléma azokra jellemzőbb, akiknél az MRI több agykérgi léziót mutat ki, az ütemkihagyás inkább a megvékonyodott agykéreggel rendelkező betegek sajátja.
A kutatás arra mindenképpen rámutat, hogy a sclerosis multiplexnek olyan hatásai is vannak a viselkedésre, amikre az ember alapvetően nem gondolna, illetve amelyek a hétköznapi élet során nem is észrevehetőek a betegek és környezetük számára.
Régóta tudott tény, hogy egy sclerosis multiplex beteg halálakor lézióinak 20-40%-lassan növekedő állapotban van, és ezek szélén aktív myelinpusztulás zajlik. Mivel ezt boncolásos vizsgálatok alapján tudjuk, ami értelemszerűen csak egyetlen kiragadott időpillanat állapotáról ad információt, a léziók növekedésének üteméről ez nem mond el semmit.
Egy most véget ért, 23 éven át tartó MRI vizsgálatsorozat viszont arra a meglepő felismerésre jutott, hogy a sok helyen tapasztalt folyamatos növekedés ellenére az összes lézió mérete csökken az idő előrehaladtával. Ezt az eredményt a szimulációk alapján úgy lehet megmagyarázni, hogy a folyamatos növekedést ellensúlyozza a sérült szövetek még gyorsabban történő felszívódása. A léziók elsődleges jellemzője tehát nem is a növekedés és terjeszkedés, hanem a szövetpusztulás.