A sclerosis multiplex betegek relapszáló-remittáló formájában rövidebb-hosszabb lappangó időszakokat követően rendszeresen jelentkeznek állapotromlások (relapszusok), melyeket részleges vagy teljes javulás (remisszió) követ. Bár van néhány olyan külső hatás (mint például a vírusfertőzés vagy a stressz), ami a kutatások alapján relapszushoz vezethet, az egyes relapszusok okainak részletes magyarázatával még adós a tudomány. Ha a pontos okokat és rizikófaktorokat nem is mind ismerjük, ez nem jelenti azt, hogy a replaszusok véletlenszerűen jelentkeznek. Egy friss kutatás a relapszusok idői eloszlását vizsgálta, és az eredményei alátámasztják több más tanulmány korábbi tapasztalatait.
Melyik hónapban?
2076 SM beteg vizsgálata során azt találták, hogy a relapszusok szezonális mintázatokat követnek. A legtöbb relapszus késő tavasszal és kora nyáron jelentkezett. Ilyen szempontból a június a legrosszabb hónap, amikor az éves átlaghoz képest 22%-kal nagyobb eséllyel történt relapszus. A legkedvezőbb hónap az augusztus, amikor 16%-kal kevesebb relapszus fordult elő. A különbségek részben együtt jártak a napos órák számával, azonban az eredmények arra utalnak, hogy emellett más, még ismeretlen tényezőknek is szerepük van az ingadozás magyarázatában.
Melyik életkorban?
A szezonális mintázat mellett jól megfigyelhető volt, hogy az idősebb betegeknél csökken a relapszusok száma. A 30-39 évesekhez képest a 30 év alattiaknak 42%-kal nagyobb eséllyel volt relapszusuk; míg a 40-49 éveseknek 36%-kal, az 50 év felettieknek pedig 73%-kal kisebb esélyük volt egy-egy relapszusra. A kapott értékekben szerepet játszhat az is, hogy az idősebbek között több a másodlagos progresszív beteg, akiknél jellemzően kisebb a relapszusok száma.
Ahol nincsenek különbségek
A relapszusok számában nemek szerint nem találtak különbséget. A rosszabbodásból való felépülés mértéke is azonos volt hónaptól függetlenül. Az SM legelső megjelenésének hónapja és a hosszú távon vizsgált progresszió mértéke között sem volt semmilyen összefüggés.
