A sclerosis multiplex és a sportolás kapcsolatát viszonylag gyakran kutatják. Több vizsgálat áttekintése alapján például úgy tűnik, hogy a rendszeres sportolás 27%-kal csökkenti az újabb relapszusok megjelenésének esélyét [1]. Arról azonban sajnos jóval kevesebb információt lehet találni, hogy relapszus idején milyen hatása van a mozgásnak, pedig a betegek számára ez kifejezetten hasznos információ lenne.
Címke: mozgás
A pilates előnyei sclerosis multiplexben
olvasási idő: 3 perc
nehézségi szint: könnyű
Mi a pilates?
A pilates egy olyan sport, amelynek gyakorlatai nagy hangsúlyt helyeznek az egyensúlyra, a koordinációra, az egyes testrészek összehangolt mozgására, valamint a gerincet stabilizáló mély törzsizomzat, úgy mint a has, a hát alsó szakasza és a csípő használatára, továbbá az erőfeszítést kilégzéssel kísérő, speciális légzéstechnikára. Rendszeres gyakorlással a pilates erősíti az izmokat és fokozza a rugalmasságot az egész testben.
A pilates számos neurológiai zavar esetében bizonyította már rehabilitáló hatását. A sclerosis multiplex okozta tünetek enyhítését is több ízben vizsgálták már az utóbbi 5-6 évben, ám most egy metaanalízis összesítette ennek a 28 tanulmánynak az eredményeit.
Tovább olvasomOtthoni edzésprogram sclerosis multiplex betegeknek
Egy bécsi neurológiai klinika két fizioterapeuta munkatársa összeállított egy otthon elvégezhető edzésprogramot kifejezetten sclerosis multiplex betegek részére.
9 ok, amiért SM betegként érdemes kimenni a szabadba
A természetben való időtöltésnek számos pozitív hatása van, ami nem véletlen, hiszen szervezetünket az evolúció nem a városokban, hanem az erdőkben való életre képezte ki. Egy átlag emberhez képest a sclerosis multiplex betegek számára a természet kedvező hatásai még kifejezettebbek lehetnek, mivel több általa befolyásolt tényezőnek is fontos szerepe van a páciensek állapotromlásában.
A dohányzás és a sport hatása az SM betegek halálozási esélyeire
Egy 15 éves időszakot átfogó vizsgálat a sclerosis multiplex betegek halálozását, valamint két változtatható életviteli tényező, a dohányzás és a fizikai aktivitás kapcsolatát vizsgálta. A kutatás eredménye szerint (a további betegségek és más, halálozást befolyásoló tényezők figyelembevétele után) a dohányzó betegek 38%-kal (95%-os bizonyossággal kijelenthetően 18-60%-kal) nagyobb eséllyel haltak meg a vizsgált évek alatt, mint nem dohányzó társaik. Azok, akik hetente 1-2 alkalommal sportoltak, 36%-kal (95%-os bizonyossággal 48-21%-kal), akik pedig 3 vagy több alkalommal sportoltak, azok 47%-kal (95%-os bizonyossággal 61-29%-kal) kisebb eséllyel haltak meg a vizsgált 15 év alatt.
A futás myelinizál
Hosszú út vezetett, mire kiderült, hogy a testedzés nem csak hogy nem káros a sclerosis multiplex betegekre nézve, hanem egyszerre segít mérsékelni a páciensek tüneteit és javítani az általános egészségi állapotukat. Így bár régebben kifejezetten óvták a betegeket a testedzéstől, mára már kulcsfontosságú szerepet kaptak az ellenállásos edzésformák (pl. súlyemelés) és az aerob sportok (pl. futás, úszás) az SM-mel történő harcban. Egy friss kanadai kutatás molekuláris szinten is igazolta, hogy a futás késlelteti a neurodegenerációt és elősegíti az idegsejtek gyógyulását.
A kísérletben három egércsoporttal dolgoztak. Egy szándékos genetikai módosítással idegpusztulásban szenvedő és emiatt mozgáskorlátozottsággal élő egerek reprezentálták a sclerosis multiplex betegeket. Köztük néhánynak a ketrecébe betettek egy mókuskereket, de semmilyen módon nem ösztönözték őket a kerék használatára, az egerek kizárólag saját szándékukból szaladgáltak benne. A beteg egerek csoportjának másik fele számára nem biztosítottak efféle sportolási lehetőséget. Az ő adataikat vetették össze a genetikai módosításon át nem esett, egészséges egerekéivel.
Az eredményekből az derült ki, hogy az önkéntesen sportoló egerek hosszabb életet éltek, csökkentek a mozgásos nehézségeik, és napról napra dokumentálható mértékben növekedett a ketrecükben megtett távolság hossza. Az egerek agymintái szerint a sportos egerek több myelinépítő oligodendrocita sejttel rendelkeztek a többiekhez képest, sőt, az oligodendrocita sejtek fejlődése megugrott a futkározás után, ami arra utal, hogy termelődésük hozzájárul a testedzést követő felépüléshez. Az oligodendrociták mellett a VGF nevű fehérje is nagyobb koncentrációban volt jelen a sportoló egerek agyában. Ez a molekula serkenti az oligodendrociták termelését és fejlődését, valamint fenntartja az idegsejtek működéséhez szükséges többi fehérje szintjét, sőt, ezen felül még antidepresszáns hatással is bír.
Az agysorvadás és a mozgáskorlátozottság egérmodelljében tehát az öncélú futás képes volt előmozdítani az oligodendrociták termelődését és a myelinépítést, ezen keresztül pedig megakadályozni az idegsejtek pusztulását. A VGF molekula kulcsfontosságú ebben a neuroprotektív folyamatban, ami nem új a nap alatt, hiszen a testedzésről már régóta tudjuk, hogy emeli a VGF-szintet. Az SM betegek számára azonban különösen jó hír, hogy az ő lelassult vagy megrekedt myelinizációjuk ilyen módon külső segítséggel megtámogatható.
9 módszer a BDNF-szint növelésére
olvasási idő: 5 perc
nehézségi szint: közepes
A BDNF (Brain-Derived Neurotrophic Factor) az agyi eredetű növekedési faktor névvel ellátott fehérje, aminek fontos szerepe van az idegrendszer megfelelő működésében és az agyi plaszticitásban.
A BDNF segít megelőzni az agysejtek pusztulását, elősegíti az új idegsejtek születését és a már meglévő idegsejtek közötti kapcsolatok létrejöttét, valamint szerepet játszik a myelin építésében is. Az új idegi kapcsolatoknak fontos szerepük van a tanulásban, és ahhoz is szükségesek, hogy egy sérült agyterület funkcióit a környező területek átvehessék, ezáltal a beteg a sérülés után visszanyerhesse régi képességeit.
OMS program: sclerosis multiplex diéta és életmód
olvasási idő: 5-8 perc
Számtalan életmód- és étrendbeli tanács kering az interneten sclerosis multiplex betegeket célozva, ezek azonban gyakran kölcsönösen ellentmondanak egymásnak. Az összevisszaság mögött nem feltétlenül a tudományos adatok ellentmondásossága áll. Az étrenddel és életmóddal kapcsolatos kutatások ugyan viszonylag ritkák, és sokszor nem lehet belőlük egyértelmű következtetéseket levonni, a legtöbb, neten keringő ajánlattal azonban a baj sokkal alapvetőbb: nem is tudományos kutatások alapján készültek.
Egyensúly- és járászavarok: gyógytorna vagy pilates?
Egy izraeli kutatócsoport arra kereste a választ, hogy a régóta bevált gyógytorna vagy a nemrég divatba jött pilates hatásosabb-e az egyensúly és a járáskészség fejlesztésére sclerosis multiplex betegeknél.
A vizsgálatot sajnos elég kis mintán végezték, mindössze 45 beteg vett részt benne, akiknek átlagos EDSS-értéke 4.3 volt. A két mozgásfejlesztő tréninget 12 héten át végezték a betegek: az egyik csoport gyógytornára járt, míg a másik csoport pilates órákon vett részt.
Az eredmények szerint mindkét mozgásterápia ugyanolyan jó hatással volt a betegekre. A 12 hét elteltével ugyanis mindkét csoport résztvevőinek hosszabbá váltak a léptei, és gyorsabbá vált a járása.
A pilates tehát egy lehetséges alternatíva az egyensúlyozási és járási képességek fejlesztésére, de hatékonyságát tekintve nincsen semmi előnye a hagyományos gyógytornával szemben, mert “csupán” ugyanannyira segít az SM betegeken, mint a régóta alkalmazott, szakszerű gyógytorna.
Bővebben: Pilates exercise training vs. physical therapy for improving walking and balance in people with MS
A rendszeres séta segít a sclerosis multiplex betegeknek
A testedzés köztudottan jó hatással van az agy működésére azáltal, hogy védelmezi az idegsejteket. Mindeddig azonban csekély kutatás vizsgálta azt, hogy sclerosis multiplex betegek körében milyen jótékony hatása van a sportnak.
Azon túl, hogy a testmozgás enyhíti az SM bizonyos tüneteit, egy új vizsgálat eredménye szerint a rendszeres séta, kerékpározás vagy jóga javítja a kognitív pszichológiai funkciókat. A kognitív funkciók az olyan megismerési és gondolkodási tevékenységek gyűjtőneve, mint az észlelés, a figyelem, az emlékezet, a nyelvhasználat vagy egyéb magasabb rendű gondolkodási feladatok (pl. tanulás, önismeret stb.).
A kutatásban olyan RRMS betegeket vizsgáltak, akiknek nem voltak addig azonosított mentális problémáik. Három sportolási formát vettek górcső alá: a mérsékelt intenzitású, futószalagon történő sétát, az ugyanilyen intenzíven végzett kerékpározást és az instruktor által vezetett jógát.
Mindhárom mozgásformának voltak ugyan pozitív hatásai a testedzést nem végző betegekhez képest, de a legnagyobb sikerrel a sétáló emberek csoportja büszkélkedhetett. A kutatók szerint ez az eredmény jó kiindulópontja lehet a jövőben végzendő, célzottabb vizsgálatoknak, hiszen ehhez hasznos tudni, hogy milyen modalitású és intenzitású edzéstípust érdemes alaposabban tanulmányozni.
Bővebben: Multiple sclerosis patients may improve cognition with regular walking, cycling, and yoga