olvasási idő: 5 perc
nehézségi szint: közepes
A Magyar Neurológiai Társaság III. konferenciáján Csépány Tünde az ECTRIMS és az EAN által készített, a sclerosis multiplex terápiájáról szóló irányelveket ismertette. A 21 pontba szedett szabvány világszerte segíthet a kezelőorvosoknak az SM betegek kezelése során felmerülő kérdésekben.
Az egyes pontok eltérnek abban, hogy az alkalmazásukban erős konszenzus alakult-e ki vagy vitatottabbak. Ezeket a különbségeket az egyes pontok végén zárójelben jeleztük.
1. Betegségmódosító terápiát csak megfelelő infrastruktúrával rendelkező centrumokban szabad felírni, azaz olyan helyeken, ahol adott a lehetőség a betegek állapotának folyamatos monitorozására és az átfogó kezelés biztosítására, továbbá ahol az orvosok felkészültek a mellékhatások észlelésére és azonnali ellátására. (konszenzus)
2. Az interferont és a glatiramer-acetátot fel kell ajánlani azoknak a személyeknek is, akiknek van ugyan demyelinizációra utaló tünetük, de még nincs kifejezett SM diagnózisuk (azaz a klinikailag izolált szindróma esetén). Magyarországon erre sajnos nincs lehetőség, mert az OEP csak a már diagnosztizált SM esetén finanszírozza a gyógyszereket. (konszenzus)
3. Az aktív lefolyású relapszáló-remittáló SM betegek részére (azaz akiknek rendszeres relapszusaik vagy kimutatható MRI aktivitásuk van), korán megkezdett gyógyszeres kezelést kell javasolni. (konszenzus)
4. A relapszáló-remittáló SM betegek terápiájának az alacsonyabb hatékonyságú, kevesebb mellékhatással rendelkező gyógyszerektől a hatékonyabb, de kevésbé biztonságos gyógyszerek felé kell haladnia. A gyógyszerválasztást a beteggel történő megbeszélés során az SM aktivitásának mértéke, a meglévő társbetegségek, az egyes gyógyszerek biztonsági profilja és elérhetősége alapján kell meghozni. (konszenzus)
5. Aktív lefolyású másodlagos progresszív SM betegek számára megfontolandó az interferon-1a, illetve -1b készítmények használata. A beteget tájékoztatni kell arról, hogy a kezelések hatásossága kétes, valamint ismertetni kell vele a készítmények biztonsági profilját. (vitatottabb)
6. Aktív lefolyású másodlagos progresszív SM betegek számára megfontolandó a mitoxantron alkalmazása. A beteget tájékoztatni kell arról, hogy a kezelés hatásossága kétes, valamint ismertetni kell vele a készítmény biztonsági profilját. (vitatottabb)
7. Aktív lefolyású másodlagos progresszív SM betegek számára megfontolandó az ocrelizumab vagy a cladribine használata. (Csépány Tünde szerint ez a pont valószínűleg tévedés, hiszen ezek a szerek nem hatásosak másodlagos progresszív SM kezelésére.) (vitatottabb)
8. Elsődleges progresszív SM esetén érdemes megfontolni az ocrelizumab-kezelést. (vitatottabb)
9. Fontos tisztában lenni a gyógyszerek lehetséges dózisaival, a speciális tudnivalókkal és óvintézkedésekkel, az ellenjavallatokkal, a mellékhatások monitorozásával és az esetleges ártalmakkal. A kezelőorvosnak minden esetben át kell tanulmányoznia a számba vett gyógyszer SPC dokumentumát. (konszenzus)
10. Érdemes kombinálni a klinikai és az MRI vizsgálatokat a betegség változásának kiértékelésekor. (vitatottabb)
11. A betegségmódosító terápiára adott válasz monitorozásához a gyógyszer szedésének kezdetétől számított 6 hónap, majd újabb 6 hónap múlva készített MRI felvételek összehasonlítása javasolt. Az MRI felvételek időpontja változtatható az adott gyógyszer hatásának sebessége és a betegségaktivitás alapján. (konszenzus)
12. A kórlefolyás monitorozásához készített MRI képeknek jó minőségű, sztenderd felvételeknek kell lenniük, melyeket SM-ben jártas szakembernek kell kiértékelnie. (konszenzus)
13. A betegségmódosító terápiák biztonságosságának monitorozásához sztenderd MRI felvételek szükségesek: alacsony PML kockázatú betegek esetében évente, magas PML kockázatú betegeknél 3-6 havonta, magas PML kockázatú, gyógyszert váltó betegek esetén a gyógyszer elhagyásakor és az új gyógyszer szedésének kezdete után. (konszenzus)
14. Ha egy inteferon- vagy glatiramer-acetát-terápián lévő betegnél betegségaktivitás jelentkezik, érdemes hatékonyabb gyógyszert ajánlani neki. (konszenzus)
15. Gyógyszerváltás esetén a döntést a beteggel történő megbeszélés alapján, az SM aktivitásának mértéke, a meglévő társbetegségek, az egyes gyógyszerek biztonsági profilja és elérhetősége alapján kell meghozni. (konszenzus)
16. Ha a beteg egy nagy hatékonyságú gyógyszer szedését akár annak hatástalansága miatt, akár biztonsági okokból abbahagyja, neki egy másik nagy hatékonyságú gyógyszer szedését (nem pedig egy kisebb hatékonyságú szert) érdemes elkezdenie alkalmazni. Új gyógyszerre történő váltás esetén fontos számba venni a betegség aktivitását (hiszen minél aktívabb a betegség, annál fontosabb, hogy a páciens mihamarabb új gyógyszert kapjon), az előző gyógyszer biológiai felezési idejét és a kór súlyosbodásának esélyét. (konszenzus)
17. Egy gyógyszer elhagyása esetén tisztában kell lenni a megvonást követő túlzott betegségaktivitás lehetőségével, különösen a natalizumab-terápia megszakításakor. (vitatottabb)
18. Ha a páciens egy betegségmódosító terápia mellett stabil állapotú, és nem merül fel biztonsági vagy tolerancia-probléma a gyógyszerével szemben, érdemes tovább folytatnia a kezelést. (vitatottabb)
19. Terhesség esetén 20 mg/ml dózisú glatiramer-acetáton kívül semmilyen egyéb betegségmódosító terápia nem alkalmazható. (konszenzus)
20. Családot tervező nők esetén, ha nagy a magas betegségaktivitás veszélye, interferon vagy glatiramer-acetát adható a terhesség kezdetéig. Néhány nagyon aktív esetben megfontolható a kezelés terhesség alatti folytatása. (konszenzus)
21. Folyamatos, nagyon intenzív betegségaktivitás esetén érdemes megfontolni a terhesség elhalasztását. (vitatottabb)
Bár Magyarországon az OEP támogatások nem teszik lehetővé minden pont szoros követését, az itthoni gyakorlatban is hasznos lehet azok megfontolása. A fenti irányelvek részletes leírása angol nyelven elérhető a journals.sagepub.com oldalán.
