olvasási idő: 5 perc
nehézségi szint: közepes
A Magyar Neurológiai Társaság III. konferenciáján Varga Edina Klinikai neurofiziológia a sclerosis multiplex ellátásában címmel tartott előadást.
Kiváltott potenciál vizsgálatok
A sclerosis multiplex betegek diagnosztikai célú vizsgálatában és betegséglefolyásuk nyomon követésében leggyakrabban az MRI kap szerepet, emellett azonban sokat segíthetnek az úgynevezett kiváltott potenciál vizsgálatok is. Ezek során a beteg valamilyen ingert kap, és speciális készülékekkel mérik ezeknek az ingereknek az agyműködésre tett hatásait.
Bár az ilyen módszerek nem alkalmasak sem az SM diagnózisának felállításához, sem az axonvesztés vagy az agyzsugorodás kimutatásához, ugyanakkor a demyelinizációra érzékenyek, és ennek köszönhetően alkalmasak a szenzoros (érzékelési), a motoros (mozgási), valamint a kognitív (gondolkodásbeli) működés feltérképezésére és monitorozására. Ennek során használhatóak például a demyelinizáció pontos helyének meghatározására, továbbá olyan sérülések kimutatására, amelyeknek a beteg számára nincs is észrevehető jele.
A kiváltott válasz vizsgálatok előnye, hogy akkor is használhatóak, ha az MRI nem alkalmazható (például terhesség alatt). Hátrányuk viszont, hogy a beteg aktív együttműködését igénylik, és egyes vizsgálatok időigényesek vagy akár fájdalmasak is lehetnek.
Vizuális kiváltott potenciál (VEP)
Az egyik leggyakrabban használt kiváltott válasz vizsgálat a VEP (Visual Evoked Potential), ami a látórendszert vizsgálja. (A VEP-ről egy korábbi, részletekbe menő cikkünket itt találod: VEP vizsgálat.) Itt a betegnek egy képernyőt kell néznie, miközben a fejére helyezett elektródákkal vizsgálják az agyhullámait. Előnye, hogy gyors, egyszerű és olcsó, azonban jó látásélesség és együttműködés szükséges a betegtől, valamint egyes gyógyszerek is hatással lehetnek az eredményekre.
A VEP különösen alkalmas az SM-ben igen gyakori látóideggyulladás vizsgálatára, ahol az egyes szemeket ért ingerek feldolgozásának sebességében és intenzitásában látható különbségek utalnak a demyelinizáció lokalizációjára és előrehaladottságára.
Agytörzsi akusztikus kiváltott potenciál (BAEP)
A BAEP (Brainstem Auditory Evoked Potential) az agytörzsi akusztikus kiváltott válasz rövidítése, ami a hallópálya működéséről ad információt fülhallgatóban adott hangingerek felhasználásával. A BAEP eredményéből az orvos képes meghatározni azt az időt, amíg a hanginger idegi jele belső fültől az agytörzsig eljut, ebből pedig meg tudja állapítani, hogy a hallóideg megfelelően működik-e. Előnye, hogy az éber és együttműködő betegek mellett újszülötteknél, módosult tudatállapotú vagy akár kómás állapotban lévő betegeknél is alkalmazható az agyi sérülések helyének pontos meghatározásához.
Szomatoszenzoros kiváltott potenciál (SSEP)
A SSEP (Somatosensory Evoked Potential) a szomatoszenzoros kiváltott válasz rövidítése, ami az érzőidegek működését vizsgálja. Az ingerek itt a végtagokon (jellemzően a csuklón, illetve a boka hátsó részén) adott pici elektromos impulzusok, ezért szívritmus-szabályozóval élő betegeknél a SSEP csak korlátozottan alkalmazható. A vizsgálat eredményéből az orvos képes meghatározni azt az időt, amíg a bőrre adott inger idegi jele az agyba eljut, ebből pedig meg tudja állapítani, hogy az érzőidegek megfelelően működnek-e.
A SSEP különösen alkalmas az SM-ben igen gyakori zsibbadásszerű érzetek vizsgálatára, ahol a bőrt érő ingerek feldolgozásának sebességében megfigyelhető különbségek utalnak a demyelinizációra. A vizsgálat célszerű a demyelinizáció tényének és helyének kimutatására akkor is, ha annak hatását a beteg még nem érzi, ami akkor lehet különösen hasznos, ha valamiért az MRI vizsgálat a páciensnél nem alkalmazható.
Motoros kiváltott potenciál (MEP)
A MEP (Motor Evoked Potential) a motoros kiváltott válasz rövidítése, ami a mozgatórendszer működéséről nyújt információt, azaz az agytól a gerincvelőn át a perifériás mozgatóidegekig futó idegpálya problémáit tárja fel. A vizsgálat során a koponya fölé helyezett mágnestekerccsel áramot váltanak ki a mozgató agykéregben, ami a végtagok izmainak apró megrándulásait eredményezi. Bár ezek az apró rángások nem fájdalmasak, egyes betegek kellemetlennek találhatják a 45 vagy akár 60 percen át tartó vizsgálatot. A MEP alkalmazása szívritmus-szabályozóval rendelkező betegeknél ellenjavallt.
Transzkraniális ingerlés (tDCS és rTMS)
A fentiekben felsorolt, különböző inger-válasz módszerek alkalmasak a sclerosis multiplex egy-egy tünetének vizsgálatára. Ugyanakkor Magyarországon is terjedőben vannak az olyan noninvazív stimulációs technikák, amelyeket az SM tüneti kezelésére is használnak, ám általában nem orvosi javaslatra, hanem a beteg saját döntése alapján, az általa vásárolt és használt készülék segítségével.
Az egyik ilyen módszer a transzkraniális egyenáram ingerlés (transcranial direct current stimulation, tDCS), amit nyelészavar, fáradékonyság, spaszticitás, kognitív és motoros teljesítmény javítása, hólyag-funkciózavarok, valamint szenzoros problémák esetén használnak. Bár az egyenáram kimutatható módon befolyásolja az idegsejtek viselkedését, az eddigi tudományos vizsgálatok áttekintése alapján nincs olyan kutatás, ami alapján egyértelműen kimutatható lenne ennek pozitív folyománya, sőt a valószínűsíthető vagy lehetséges hatásai között sincs SM betegeket érintő (például a fenti tünetlistában említett) kimenetele.
A másik hasonló technika a transzkraniális mágneses ingerlés (repetitive transcranial magnetic stimulation, rTMS), ami az eddigi tudományos vizsgálatok alapján fájdalomcsillapításban és depresszió ellen is hatékony lehet, kifejezetten SM betegeket érintő hatása azonban ennek sincsen.
Vizsgálatra vagy kezelésre?
A különböző ingerléses módszerek tehát sok új információt tudnak nyújtani a sclerosis multiplex tüneti vizsgálata során, ám nincs bizonyított hatásuk a tünetek kezelésében. A betegeknek és az orvosoknak egyaránt tanácsos tisztában lenniük e módszerek korlátozott használhatóságával.
