Alternatív kezelések sclerosis multiplex betegeknek

olvasási idő: 5 perc


Mivel a sclerosis multiplex egy olyan krónikus betegség, amire jelenleg nincsen gyógymód, a beteg állapota pedig külső kezelés nélkül, magától is folyamatosan rosszabbodik és javul, a betegség tökéletesen ideális terep a különböző áltudományos tanok és a betegek kétségbeesését kihasználó kuruzslók számára. Mindezek miatt különösen fontos, hogy az SM betegek megismerjék a tudományos módszertant, a természet- és orvostudomány alapjait, és ezzel felvértezzék magunkat az átverésekkel szemben.

Honnan tudjuk, hogy gyógyít-e valami?

Kísérleti tapasztalatok alapján a betegek akkor is jobban lesznek, ha hatóanyag nélküli “gyógyszert” kapnak, amiről úgy gondolják, hogy az segíthet nekik – ezt nevezzük placebo-hatásnak. A jelenség egyik magyarázata szerint az immunrendszer működtetése erőforrásigényes feladat, és hasznos lehet az erőteljesebb immunreakciót arra az időszakra időzíteni, amikor a legnagyobb az esélye egy sikeres támadásnak. Egy, a pár évvel ezelőtt bemutatott kísérlet szerint a szervezet ezen reakcióját használják ki a hatóanyag nélküli “gyógymódok”, elhitetve a testünkkel, hogy a kórokozókat legyengítettük. [1]

A placebo-effektus az orvostudományban közismert és nagyon sokat tanulmányozott jelenség. Léteznek kutatások arra, hogy a drágább bogyó hatékonyabb placebo-hatást vált ki, vagy hogy épp milyen színű és ízű hatóanyagmentes cukorkák “gyógyítanak” a legjobban egyes betegségeket.

Placebo kontrollált gyógyszervizsgálatA placebo-jelenség azonban nem csak egy fura érdekesség. Fontos szerepe van annak eldöntésében, hogy egy adott gyógymód valóban eredményes-e. A kutatók nem elégedhetnek meg azzal, ha egy szer beadása után az alanyok jobban lesznek, mert a fentiek alapján erre bármilyen, amúgy nem káros szer elegendő lehet. Azt is ki kell mutatniuk, hogy a módszer hatékonyabb a placebo kezelésnél. A gyógyszer- és gyógymódkísérletek ezért úgynevezett “placebo-kontrollált” klinikai vizsgálatokat igényelnek. Ez azt jelenti, hogy a vizsgált betegeket két csoportba sorolják. Az egyik csoport tagjai hatóanyagot nem tartalmazó szert kapnak, míg a másik csoport tagjainak a vizsgált anyagot adják. A gyógymód hatékonyságát végül úgy hasonlítják össze, hogy a két csoport közötti eltérést nézik.

Annak eldöntésére, hogy egy gyógymód valóban hatásos-e, még ez sem elegendő. Kiderült, hogy az orvos elvárásai is kimutatható hatással vannak a beteg gyógyulására, ezért a kutatásokat kettős vak vizsgálat formájában kell végezni: sem a beteg, sem az orvos nem tudhatja, hogy ki kapja az igazi, és ki a placebo kezelést, hogy ez ez információ se befolyásolhassa a vizsgálat kimenetelét.

A kísérletek még így is sok helyen félrevezethetnek. Fontos például, hogy a kísérleti alanyokat véletlenszerűen sorolják csoportokba, nehogy a kutatók öntudatlanul befolyásolhassák választásukkal az eredményt, sőt nem mindegy a vizsgált csoport mérete sem. A gyógyszerkísérleteket ráadásul először nem embereken, hanem általában egereken végzik, esetleg rajtuk sem a pontos betegségen, hanem annak egy modelljén. Így lehetséges, hogy az egereken a betegség modellje tökéletesen gyógyítható, az emberi betegségre viszont semmilyen hatással nincs a gyógyszer. A kutatás olyan sok helyen félrecsúszhat, hogy általában több független kutatócsoport kísérlete szükséges ahhoz, hogy egy szer hatásosságát teljes bizonyossággal kimondhassa az orvostudomány.

Mint a fentiekből is látszik, nagyon óvatosnak kell lenni annak megítélésében, hogy egy gyógymód mikor hatékony. Az SM esetében különösen nagy a veszélye az önátverésnek.

A sclerosis multiplex álgyógymódjai

A relapszáló-remittáló SM betegek állapota mindenféle külső behatás nélkül is javul egy-egy relapszus után. Ez még a placebo-hatást ismerő beteg számára is tartogat csapdákat. A replaszus során a betegek sokszor több különböző hatástalan “alternatív gyógymódot” is kipróbálnak, míg a relapszusuk a maga szokásos módján idővel javulni kezd. Ha a javulás kezdete véletlenül pont egybeesik egy új “gyógymód” kipróbálásával, sőt, a “gyógymód” további alkalmazása látszólag további javuláshoz vezet, a beteg könnyen gondolhatja úgy, hogy a javulást az alternatív “gyógymódnak” köszönheti. Mivel a következő relapszus során nem fogja tudni ellenőrizni, hogy a “gyógymód” alkalmazása nélkül milyen gyorsan javult volna az állapota, a módszert alkalmazni fogja, és hinni fog a hatásosságában, annak ellenére, hogy azt valójában semmi sem támasztja alá.

Hatalmas szakirodalma van az emberi önátverésnek. A nézeteinknek ellentmondó tényeket hajlamosak vagyunk kevésbé hitelesnek gondolni. A szép és kedves embereknek jobban hiszünk. Ha valamiért többet fizetünk, automatikusan jobbnak is ítéljük meg. Még hosszan sorolhatnánk a listát. Ezek a jelenségek mind-mind táptalajt biztosítanak az álgyógymódok terjedésének.

Anekdotikus "bizonyítékok"

A fentiek alapján talán már érthető, miért nem bízhatunk meg az anekdota jellegű “bizonyítékokban”. Az, hogy XY vagy Z ismerőse jobban lett, miután ezt meg azt csinálta, az esetek elsöprő többségében semmit sem jelent. Míg a hamis reményeket kínáló kezelések egy része egyszerű tévedésen alapul, nem szabad elfeledkezni a betegek pénztárcája által motivált tudatos átverésekről sem. Az ilyen kezelések hirdetői gyakran használnak csalárd érvelési technikákat, melyek ismerete segíthet leleplezni őket.

Ajánlott irodalom

Magyar nyelven is több jó ismeretterjesztő mű van, ami segít eligazodni az áltudományok, összeesküvés-elméletek és hamis gyógymódok rengetegében. Mivel a téma alapjainak ismerete elengedhetetlen ahhoz, hogy pénzt és időt kidobva hatástalan, vagy esetenként egyenesen káros vagy veszélyes kezeléseket vegyél igénybe, mindenképpen ajánlott legalább néhány mű elolvasása.

A téma egyik klasszikusa Carl Sagan Korok és démonok című, rendkívül olvasmányos és szórakoztató könyve, ami jelenleg sajnos csak antikváriumokban kapható. Simon Singh és Edzard Ernst Trükk vagy terápia című műve jelenleg is megvásárolható a könyvesboltokban, legújabban pedig egy magyar biológusnak, Boldogkői Zsoltnak jelent meg könyve a témában, Hiénák a betegágy körül címmel.

Áltudományok leleplezéseivel a neten is sok honlap foglalkozik. Ezeket a szkeptikus.lap.hu oldalról kiindulva találhatod meg.

Ha pedig úgy gondolod, hogy nincs kedved ilyesmikbe beleásni magad, és csak egy gyors, használható tanácsra van szükséged, hogy felismerd a tévedéseket és átveréseket, Tim Minchin humorista szavait ajánlom megfontolni:

“Hogy nevezik az alternatív gyógymódot, ami működik is? – Orvostudománynak.” [2]

Mentés

Kapcsolódó cikkek

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.