Az immunrendszer által termelt fehérje, melynek feladata az, hogy az antigénként azonosított idegen anyagokat (például baktériumokat és vírusokat) felismerje, majd közvetlenül vagy közvetett úton elpusztítsa.
Szinonimája: ellenanyag, immunglobulin
“Az antitesteket a szervezet immunrendszere állítja elő, hogy fellépjenek a nem kívánt külső elemek ellen: például amikor valamilyen kórokozó ‒ vírus, baktérium, gomba vagy más idegen anyag ‒ kerül a testbe. Ez láncreakciót indít el a testben, ami természetes módon az alapvető “riasztórendszernél” kezdődik. A bármilyen betolakodóval szemben ugyanúgy zajló egyenfolyamatot arra találták ki, hogy gyorsan meg lehessen szabadulni a nem kívánt vendégektől. Ha a természetes védekezőrendszer nem tudja megsemmisíteni a kórokozót, a következő védelmi szint az “adaptív válasz”, ami már a behatolóra szabja magát, fehérvérsejtek és antitestek arzenáljának segítségével. Ennek a mozgósítása sokkal tovább tart, mint a természetes válasz ‒ tíz napig az utóbbi néhány percével vagy órájával szemben. A belső harcok járulékos kára általában ismerős, influenzaszerű tünetekben nyilvánul meg, például fejfájásban, lázban, izomfájdalomban, émelygésben, illetve megnagyobbodott nyirokcsomókban. Egy immunsejt — azaz fagocita – “megeszi” a kórokozót. A fehérvérsejtek egyik fajtája, a B-sejt plazmasejtté is át tud változni, mely antitesteket termel. Normális körülmények között minden antitest pontosan egy kórokozóhoz passzol, mint Hamupipőke üvegcipője. A cél, hogy meg lehessen állítani a fertőzés terjedését a bizonyos kórokozó harcképtelenné tételével vagy elpusztításával. De az antitestek, amelyek egészséges mértékben mindenkinél jelen vannak, olykor a legelvetemültebb biológiai árnyékbokszolóvá változhatnak, amennyiben nekiállnak megsemmisíteni az egészséges gazdaszövetet ‒ például az agyamat.”
(idézet Susannah Cahalan Lángoló agy c. könyvéből)
« SM szótár