A betegségmódosító terápia első fél-egy évében fellépő jelenség, amikor az agysorvadás mértéke nagyobbnak tűnik a valóságosnál. Ennek az az oka, hogy a betegségmódosító gyógyszerek gyulladáscsökkentő hatással is bírnak, aminek köszönhetően a korábbi gyulladások keltette ödémák feloldódnak, valamint további eltolódások történnek az agy folyadék-háztartásában. Ezek a folyamatok térfogat-csökkenéssel járnak, ami azonban nem jelent valódi agyszövet-veszteséget. Ezért is nevezik a jelenséget “pszeudo-” (azaz látszólagos, hamis) atrófiának.
A pszeudoatrófia megjelenése többnyire az agy fehérállományban várható, ahol a gyulladásos folyamatok, az éreredetű ödémák és a mikroglia-aktiváció mértéke kiemelkedőbb a szürkeállományhoz képest.
A pszeudoatrófia elsősorban a gyógyszer-kutatások során okoz nehézséget, hiszen ha nem megállapítható, hogy az agytérfogat csökkenését milyen arányban okozza a gyulladások eltűnése és a valódi neurodegeneráció, akkor pontatlanná válik a gyógykezelés hatékonyságának vizsgálata, akár placebóval, akár más kezeléssel összehasonlítva. Ez a pontatlanság szerencsére pozitív kimenetelű, elvégre nem hatékonyabbként, hanem kevésbé kedvező színben tünteti fel a gyógyszert; hiszen ha a terápia mellett zajló agysorvadás egy része nem is valódi agyszövet-veszteség, akkor a páciens jobb eredményre számíthat, mint amit a kezelés ígért számára.
Angolul: pseudoatrophy
« SM szótár