Paraesthesia

Kóros bőrérzékelés, amikor a beteg nem érzi a megfelelő ingereket vagy külső inger megjelenése nélkül érez például zsibbadást, hangyamászásszerű bizsergést, égő vagy szúró érzetet, csiklandozást, viszketést, libabőrözést. Ezeknek az álérzeteknek következtében csökkenhet vagy akár teljesen megszűnhet a tapintás-, a hő-, a vibráció- és a fájdalomérzékelés.

A téves érzetek jellemzően csak egy körülírt, kisebb területen jelentkeznek, de kiterjedhetnek a bőr teljes felületére is. A tünet lehet enyhe vagy akár olyan erős is, hogy az már akadályozza az érintett terület használatát, például súlyosan zsibbadt kézzel nehézkessé válhat az írás és a tárgyak biztonságos megtartása, egy súlyosan zsibbadt láb pedig akár járási nehézségekhez is vezethet.

A paraesthesia leggakoribb oka idegi vagy gerincvelői károsodás, de előfordulhat keringési zavarok illetve érszűkület folyományaként, máj- vagy vesebetegségek miatti felgyülemlett méreganyagok hatásaként, cukorbetegség szövődményeként vagy akár pszichiátriai kórok következményeként is. Magát a paraesthesiát enyhítő gyógyszer jelenleg nem létezik, a tünet kezelése attól függ, hogy a paraesthesiát milyen betegség váltotta ki.

A végtagokon, az arcon vagy a test más felületén megjelenő paresthesia a sclerosis multiplex egyik leggyakoribb tünete, sőt gyakran ez az első panasz, amivel a páciens orvoshoz fordul az SM diagnózisa előtt.

A paraesthesia magyaros írásmódja paresztézia. A kifejezés a görög para- (azaz a normálison túlmutató) előtagból és az aisthesia (azaz érzés, érzékelés) szóból származik.

« SM szótár