A sclerosis multiplex diagnózisához használt McDonald kritériumrendszer a betegség térbeli terjedését is előírja. A páciens központi idegrendszerében lévő léziók mennyisége és megjelenése határozza meg, hogy ez a térbeli terjedés teljesül-e vagy sem. A követelményrendszert Barkhof és Tintoré fogalmazta meg, ezért nevezik pontjait Barkhof-Tintoré kritériumoknak, de mivel a rendszer az MRI-vizsgálaton alapszik, gyakran az SM MRI-kritériumainak nevezik őket.
A lista négy pontból áll, melyek közül legalább háromnak kell teljesülnie ahhoz, hogy a térbeli terjedés igazolt legyen:
- 1 kontrasztanyag-halmozó vagy 9 T2 lézió ( ≥ 3 mm)
- legalább 3 periventricularis (agykamra körüli) lézió
- legalább 1 juxtacorticalis (kéreg alatti) lézió
- legalább 1 infratentorialis (kisagyi) lézió
A gerincvelői léziókra vonatkozó megjegyzések:
- egy gerincvelői lézió megfelel egy infratentorialis (kisagyi) léziónak
- egy kontrasztanyag-halmozó gerincvelői lézió megfelel egy kontrasztanyag-halmozó agyvelői léziónak
- bármennyi gerincvelői lézió beleszámít a szükséges 9 T2 léziók számába
Angolul: Barkhof-Tintoré criteria
« SM szótár