olvasási idő: 2-3 perc
nehézségi szint: könnyű
A Magyar Neurológiai Társaság III. konferenciáján Csépány Tünde a legfiatalabb sclerosis multiplex betegek kapcsán felmerülő kérdésekről tartott előadást.
A gyermekkorban jelentkező sclerosis multiplex legfiatalabbjai közé tartoznak a 10 éves kor alatti betegek, míg serdülőkori SM-ről akkor beszélhetünk, ha a kór 10 és 18 éves kor között jelenik meg. A gyermekkori SM az összes eset 2-2,5%-át teszi ki, tehát Magyarországon körülbelül 100-200 fiatalt érint, de egyes vizsgálatok 10%-ra becsülik az első tünet 18 éves kor előtti megjelenését. Az új megbetegedések ebben az időszakban a 13 és 16 év közötti tinédzsereket veszélyeztetik leginkább. A nők és a férfiak aránya gyermekkorban még azonos, de az idő előrehaladtával ez az arány egyre inkább eltolódik a nők irányába, egészen a felnőttkorra jellemző 3:1 arányig a nők javára.
A gyermekkori SM klinikai jellegzetessége, hogy kevésbé jellemzőek rá a gerincvelői léziók, ellenben gyakoriak a kognitív károsodások. Kórlefolyását tekintve az esetek 98%-a relapszáló-remittáló SM típus, aktívabb formában, azaz gyakran fellépő relapszusokkal, egyszerre akár több tünet egyidejű megjelenésével.
A fiatalkori SM terápiája szinte megegyezik a felnőttkori kezeléssel. Új tünetek megjelenése esetén szteroidkúra javasolt, a betegségmódosító terápiák közül pedig szóba jöhet az interferon és a glatiramer-acetát egyaránt. A terápiáról legalább fél éven át tartó kezelés után dönthető el, hogy hatásos-e az adott illetőre nézve. Amennyiben a beteg állapota nem javul, tehát mind a klinikai progresszió, mind a radiológiai progresszió igazolható, megfontolandó a gyógyszerváltás. A natalizumab a kutatások szerint hatásos akkor is, ha a korábbi interferon- vagy a glatiramer-acetát-kezelés nem segített a páciensen, a fingolimod pedig 82%-kal csökkenti az éves relapszus-számot az interferon-terápiához képest.
Mivel tehát a gyermekkorban induló SM gyakorta agresszívebb a tipikus, 20 és 40 éves kor között jelentkező formánál, ezért ha a családban már előfordult a betegség, az esetleges megelőzés kiemelt jelentőséggel bír, különös tekintettel a D-vitamin szintjének egyensúlyban tartására, ami inkább az élet első 18 évében van hatással a kór megjelenésére és súlyosságára.
