Egy 12 éven át tartó ausztrál kutatás eredményeképpen egy olyan vizsgálati eljárás született, ami a vérből 85-90%-os pontossággal meghatározza, a sclerosis multiplex mely típusával él a beteg, illetve mennyire hatékony az illető gyógykezelése.
A jelenlegi helyzet
Azt, hogy egy beteg az SM mely típusába tartozik, csak utólag tudjuk megmondani: ha az illető hosszú távon át jól felgyógyul a relapszusaiból, akkor relapszáló-remittáló eset, azonban ha tünetei nem javulnak, akkor az ő betegsége progresszív. Mindez azonban csak azután derül ki, hogy a tüneteken már túl van a páciens.
Ami a gyógyszereket illeti, azok hatékonysága szintén csak hónapokkal vagy évekkel a kezelés megindítása után kezd el derengeni, mégpedig az alapján, hogy a beteg állapota a korábbihoz képest milyen irányban és milyen mértékben változik.
A várható jövő
Ha mindez a tudás nemcsak utólag, hanem már a kór kezdetén rendelkezésünkre állna, egyfelől könnyebb lenne a páciensnek felkészülnie a rá váró megváltozott életkörülményekre, másfelől a betegségmódosító kezelést is személyre szabottan lehetne elindítani, figyelembe véve a páciens várható kilátásait valamint a különböző gyógyszerekre adott válaszait. Ha ugyanis az egyik gyógyszer nem válik be valakinél, rövid időn belül át lehetne váltani egy másikra anélkül, hogy egy számára hatástalan szerre hónapokat vagy éveket elvesztegetne az életéből.
Hogyan működik?
Maga a teszt a triptofán nevű esszenciális aminosav lebomlása során keletkező vegyületek jelenlétét mutatja ki a vérben. A triptofán lebomlási folyamatának egy köztes terméke a kinurenin nevű anyag, ami a B3-vitamin előállításához szükséges. Ennek a triptofán-kinurenin útnak a rendellenessége tesz különbséget a korai, enyhébb SM illetve a betegség progresszív formái között.
Jelenleg úgy tűnik, a triptofán-anyagcsere abnormalitásának nagyobb hatása van az SM lefolyására, mint a szervezetben zajló általános gyulladásos folyamatoknak. Ez egyúttal azt is jelenti, hogy a triptofán-kinurenin út hibáinak kijavítása egy új terápiás lehetőség az SM-re jellemző neurodegeneráció lelassítására.
A széles körben, az orvosi praxisban is használható vizsgálati felszerelést két éven belül tervezik piacra dobni.
Számos SM beteg azért kényszerül kerekesszékbe, mert érzészavarai vagy egyensúlyzavarai olyan intenzívek, hogy segédeszköz nélkül közvetlen sérülésnek lenne kitéve. Ezen kíván segíteni egy nemzetközi kutatócsoport egy érdes felületű talpbetét kifejlesztésével.
Egy 15 éves időszakot átfogó vizsgálat a sclerosis multiplex betegek halálozását, valamint két változtatható életviteli tényező, a dohányzás és a fizikai aktivitás kapcsolatát vizsgálta. A kutatás eredménye szerint (a további betegségek és más, halálozást befolyásoló tényezők figyelembevétele után) a dohányzó betegek 38%-kal (95%-os bizonyossággal kijelenthetően 18-60%-kal) nagyobb eséllyel haltak meg a vizsgált évek alatt, mint nem dohányzó társaik. Azok, akik hetente 1-2 alkalommal sportoltak, 36%-kal (95%-os bizonyossággal 48-21%-kal), akik pedig 3 vagy több alkalommal sportoltak, azok 47%-kal (95%-os bizonyossággal 61-29%-kal) kisebb eséllyel haltak meg a vizsgált 15 év alatt.
Az összesen 151 találatból 14 esetben volt elég adat ahhoz, hogy valószínű (11) vagy lehetséges (3) ok-okozati összefüggést feltételezhessenek. A májkárosodás mértéke 8 esetben mérsékelt vagy mérsékelt-súlyos, 3 esetben enyhe volt. Egyik esetben sem került sor szervátültetésre vagy halálra, 10 beteg viszont kórházi kezelésre kényszerült. A májkárosodás a gyógyszer szedése után 4 és 302 nap között (átlagosan 101 nap után) jelentkezett, 7 esetben történt 30 napon belül.
Korábban már kimutatták, hogy 
Hosszú út vezetett, mire kiderült, hogy a testedzés nem csak hogy nem káros a sclerosis multiplex betegekre nézve, hanem egyszerre segít mérsékelni a páciensek tüneteit és javítani az általános egészségi állapotukat. Így bár régebben kifejezetten óvták a betegeket a testedzéstől, mára már kulcsfontosságú szerepet kaptak az ellenállásos edzésformák (pl. súlyemelés) és az aerob sportok (pl. futás, úszás) az SM-mel történő harcban. Egy friss kanadai kutatás molekuláris szinten is igazolta, hogy a futás késlelteti a neurodegenerációt és elősegíti az idegsejtek gyógyulását.