Régóta ismert tény, hogy az SM melletti társbetegségek számos módon befolyásolják a páciensek életét, például megnövelik a diagnózis felállításához szükséges időt és csökkentik az életminőséget. Egy amerikai neurológiai klinika kutatói egy három éven át tartó vizsgálatban arra voltak kíváncsiak, hogy bizonyos krónikus betegségek milyen hatással vannak az SM-re.
A megfigyeléshez szükséges adatokat a klinikán megforduló 18 éven felüli RRMS páciens – összesen 2083 fő – klinikai eredményei és MRI felvételei adták.
A legrosszabbul a magas vérnyomásban (hipertónia) szenvedők járnak – amivel a vizsgált páciensek 17,9%-a küzdött -, ők ugyanis korábban jutnak el a járásképtelenség állapotáig. Mindemellett a vérnyomáscsökkentő gyógyszerek is befolyásolhatják az SM lefolyását, továbbá maga a megemelkedett vérnyomás egyelőre ismeretlen módon csökkentheti az SM kezelésére használt terápiák hatását. Ezért további kutatások szükségesek ahhoz, hogy kiderüljön, SM-ben érdemes-e egyáltalán kezelni a magas vérnyomást, és ha igen, milyen szerrel a legkevésbé kártékony.
Az obstruktív légúti betegségekben szenvedőknek szintén rossz kilátásaik vannak. A járásuk lassabb, és az egyéb, mindennapokban használt képességeiket is kevésbé tartják meg, mint a társbetegséggel nem élők. Érdekes módon azonban egy korábbi kutatás fordított hatást talált az SM és az asztma között, ott ugyanis egyfajta védelmező hatást állapítottak meg. A krónikus légúti betegségek folyománya tehát még elég ingoványos talaj.
A magas vérzsírszintet (hiperlipidémia) korábbi kutatások kapcsolatba hozták ugyan a gyulladásos gócok megemelkedett számával és a rokkantsághoz vezető gyorsabb úttal, későbbi vizsgálatok alapján a vér magas zsírszintje nem áll összefüggésben a relapszusok számával, és a jelen megfigyelés sem talált kapcsolatot sem a betegek klinikai, sem az MRI eredményeivel.
A fenti kórállapotok egyedi hatásán felül aki több betegségben egyidejűleg szenved, annál sajnos az SM-re ható negatív következmények is összeadódnak (szaknyelven ezt úgy hívják, hogy a hatás kumulatív). Minél több társbetegsége van tehát egy SM betegnek, az életminősége annál rosszabb. Öröm az ürömben, hogy ez látszólagos összefüggés is lehet, és a valódi ok esetleg az elhízás. Amikor ugyanis a kapott értékeket korrigálják a testtömeg járásképességre való ismert hatásaival, akkor a társbetegségek száma már nincs kimutatható hatással a járásképességre.
Fontos azonban leszögezni, hogy amelyik betegségnek volt is hatása az SM-re, az kizárólag a klinikai képben jelent meg, az MRI eredményben nem. (A kimutatható klinikai kép azt jelenti, hogy a páciens életében, képességeiben, viselkedésében mutatkozik meg a hatás. Ehhez nem feltétlenül társul az agyban is kimutatható elváltozás.) Ennek egyik magyarázata, hogy a társbetegségek nem gyulladásos folyamatokon keresztül, hanem elsődlegesen neurodegeneratív úton hatnak a beteg életére. A vizsgálatban használt MRI képek ugyanis a gyulladást jelző gócokat vizsgálták, és nem az idegsejtek kóros leépülését. A másik lehetséges magyarázat szerint a társbetegségek nem az SM lefolyására hatnak, hanem ugyanúgy megnehezítik a páciens életét, mint az egészséges emberekét. Ezt az indoklást alátámasztja az a megállapítás is, hogy több betegség kumulatív hatása mögött valószínűleg az elhízás a ludas.
A vizsgálat tehát mutat összefüggéseket a krónikus betegségek és az SM klinikai lefolyása között, de nem tudjuk az oksági viszony irányát. Más szóval az is lehet, hogy az SM-től függetlenül megjelenő krónikus betegségek ártanak az SM lezajlására, de az is benne van a pakliban, hogy a súlyosabb állapotú SM-esek hajlamosabbak a fenti társbetegségekre, akár az elhízáson keresztül, ami ugyebár a vérnyomásra és a vérzsírszintre is kedvezőtlenül hat. Sőt, akár az is előfordulhat, hogy az SM kezelésére használt hosszú távú gyógyszerek és szteroidkúrák teszik fogékonyabbá a betegeket a társbetegségek kifejlődésére.