Manapság már közhelyszámba megy, hogy a stressz rossz hatással van az egészségre, krónikus betegként azonban érdemes külön azt is mérlegelni, hogy a már meglévő egészségügyi problémákat hogyan befolyásolhatja a stressz.
Egy 14 kutatás adatait elemző metaanalízis épp ezt tette sclerosis multiplex betegetek körében, és azt találta, hogy a stressz nagyságrendileg 53%-kal növeli a relapszusok megjelenésének esélyét (a pontos értékről azt lehet tudni, hogy az 95%-os valószínűséggel esik a 40-65%-os tartományba). Hogy szélesebb perspektívába helyezzük ezt az 53%-ot, érdemes összehasonlítani az SM betegek számára elérhető betegségmódosító terápiákkal: az interferon-béta körülbelül 30%-kal csökkenti a relapszusok számát, és bár több hatékonyabb gyógyszer is forgalomban van már, azok is hasonló nagyságrendbe esnek. Az ocrelizumab például 46-47%-kal hatékonyabb az interferon-bétánál, tehát az kb. 44%-kal képes mérsékelni a relapszus-rátát.
A fenti összehasonlítás célja természetesen nem a gyógyszeres kezelések megkérdőjelezése, hiszen azok a stressz mértékének csökkentésétől teljesen eltérő hatásmechanizmuson alapszanak. Az összevetés inkább abból a szempontból érdekes, hogy a stressz legalább olyan vagy még nagyobb hatást gyakorolhat a relapszusok megjelenésére, mint az amúgy minden beteg számára ajánlott gyógyszeres kezelések. Ez különösen fontossá teheti a stresszkezelést az SM betegek körében.
Az ok-okozati kérdés sajnos továbbra is tisztázatlan, hiszen a kutatás jellege miatt nem lehet teljes mértékben igazolni, hogy valóban maga a stressz váltja ki a relapszusokat, és nem például egy független harmadik változó a stresszt és a relapszusokat együttesen. Azt viszont bátran elmondhatjuk, hogy a stressz mérséklésének nem valószínű, hogy bármilyen negatív hatása lenne, így még ha ok-okozati összefüggés nem is áll fenn a kettő között, veszíteni senki sem tud vele.
Bővebben: Association between stressful life events and exacerbation in multiple sclerosis: a meta-analysis
