olvasási idő: 3 perc
nehézségi szint: könnyű
A sclerosis multiplex kognitív tüneteinek felismeréséig hosszú út vezetett. Kezdődjék hát egy kis történelem! [1]
A betegséget a francia neurológus Jean-Martin Charcot írta le elsőként 1868-ban. [2] Ekkor még alig kaptak említést a kognitív és affektív funkciók, az akkori beszámolók elsősorban a leglátványosabb motoros és szenzoros tünetekre fókuszáltak.
Néhány évtizeddel később már megfigyelték ugyan, hogy az SM betegként diagnosztizált személyek olykor demenciára hajló viselkedést mutatnak, de ezt azzal magyarázták, hogy a mentális leépülést minden bizonnyal egy társbetegség okozza, noha a két feltételezett kór komorbiditása még tisztázatlan volt.
A 19. század vége felé jelentek meg az első olyan leírások, amelyek már az SM velejárójaként tekintettek a kognitív tünetekre. Akkor úgy tűnt, a betegség késői szakaszában, a testi leépülés után kezdődik a szellemi hanyatlás, ami a végső stádiumban akár teljes demenciához is vezethet, de nem volt világos, hogy a jelenség az SM normális lefolyásának része, vagy a kór egy speciális formájára utal, esetleg csupán a páciens pszichológiai reakciója a betegségre.
Az 1920-as években felmerült, hogy a kognitív és affektív tüneteket egyaránt magába foglaló „mentális tüneteket” közvetlenül az agy anatómiai elváltozásai okozzák. Mivel azonban az egyes betegek nem mutattak egységes klinikai képet, és ebben az időben még nem álltak rendelkezésre olyan neuropszichológiai tesztek, amelyek segítettek volna szisztematikusan feltérképezni az SM láthatatlan tüneteit, ezek nem kaptak nagy jelentőséget a betegség leírásaiban. Ezt jól szemlélteti az is, hogy amikor differenciáldiagnosztikai célból 1922-ben készült egy 17 soros tünetlista, aminek egységeit fontossági sorrendben rendezték, annak mindössze az utolsó előtti helyére kerültek a „mentális elváltozások”. [3]
Az 1950-es évektől fogva egyre több orvosi beszámoló hozta összefüggésbe a mentális zavarokat az SM-mel, és ennek hatására megindultak az ez irányú vizsgálatok. Fény derült arra, hogy a kognitív és az affektív zavarok egymástól függetlenül is megjelenhetnek, tehát nem az utóbbi okozza a szellemi leépülést. Egyre inkább világossá vált az is, hogy a kognitív funkciók érintettsége nem csak a betegség késői stádiumában jelenik meg, hanem mindvégig alábecsülték az SM korai fázisában fellépő mentális zavarokat.
Az 1970-es, 1980-as években kirobbanó kognitív forradalom idején a pszichológusok érdeklődését is felkeltette az egészséges és kóros gondolkodási folyamatok tanulmányozása. A pszichológia eszköztára egy új kaput nyitott meg az addig leginkább csak neurológusok és pszichiáterek által vizsgált betegség mélyebb megértése előtt.
A legnagyobb lökést a képalkotó eljárások bevezetése és elterjedése adta. Ezzel nemcsak az SM patofiziológiáját sikerült leírni, hanem az egyes kognitív funkcióknak és azok hanyatlásának agyi korrelátumait is azonosították. Elsőként CT-vel térképezték fel az SM késői fázisában megfigyelhető agysorvadást és a térfoglaló folyamatok eredményét. Kiderült, hogy a harmadik agykamra és az agyvelő egymáshoz viszonyított méretaránya összefügg a mentális állapottal, azaz az agyszövet mennyiségének csökkenése az efféle tünetek fokozódásához vezet.
1981-ben elkészült az első MRI felvétel egy SM beteg agyáról [2], és az új eljárásnak köszönhetően szárnyra kapott a kognitív zavarokkal együtt járó agyi elváltozások vizsgálata. Az MRI szép lassan rutinvizsgálattá vált a klinikai diagnosztikában, mindeközben pedig a különböző kognitív tünetek agyi korrelátumai és SM-ben jellegzetes megjelenési formái is lépcsőfokról képcsőfokra napvilágra kerültek. Ezekről bővebben A sclerosis multiplex kognitív tünetei című cikkükben mesélünk.
Felhasznált szakirodalom
- Richardson, J. T. E., Robinson, A., Robinson, I. (1997). Cognition and Multiple Sclerosis: A Historical Analysis of Medical Perceptions. Journal of the History of the Neurosciences, 6(3), 302-319.
- Illés, Zs. (2003). Sclerosis multiplex és autoimmunitás az ezredfordulón. Neurológiai Klinika, Pécs
- Sachs, B., Friedman, E. D. (1922). General symptomatology and differential diagnosis of disseminated sclerosis. Archives of Neurology and Psychiatry, 7(5), 551-560.
