olvasási idő: 10 perc
Vannak betegségek, amik néha lelki okokra vezethetőek vissza (mint például a depresszió), más betegségek hátterében viszont olyan fizikai vagy biológiai okok állnak, mint a génmutációk, bakteriális vagy vírusfertőzések vagy éppen egy lépcsőn történő lezuhanás. A sclerosis multiplex pontos okai jelenleg nem ismertek, de azt tudjuk, hogy mind a gének, mind a környezeti tényezők (például D-vitamin hiány, Epstein-Barr vírusfertőzés) hajlamosíthatnak a kialakulására.
Ha elkezdjük begépelni a Google-be, hogy “sclerosis multiplex”, a gyorsaság érdekében a kereső felajánlja a gyakran használt keresőkifejezéseket, hogy megspóroljunk némi gépelést. Ezek között szerepel a “sclerosis multiplex lelki oka” javaslat is.
Mit találni az SM lelki okairól?
Amikor a sclerosis multiplex-szel kapcsolatban keresünk az interneten, általában orvosi lapokat, egyetemi oldalakat, SM egyesületek lapjait és szakcikkeket kapunk válaszul. A lelki okok után kutatva feltűnően másképp fest a találati lista: ingyenes tárhelyeken lévő, másolt tartalmú weblapok, fórumok, női magazinok, valamint asztrológiával, angyalbeszélgetéssel és hasonló érdekességekkel foglalkozó lapok szerepelnek benne. Bár egy cikk esetén elsősorban a tartalom a fontos, ahogy egy korábbi cikkben kifejtettük, az ilyen jellegű forrásokat érdemes erős kétséggel fogadni.
A lelki okokkal foglalkozó oldalak nem kifejezetten az SM-ről szólnak: meglehetősen nagy az egyetértés köztük abban, hogy valójában minden betegség mögött lelki okok állnak, és kigyógyulni is lelki megtisztulással lehet belőlük. Az Arkánum Stúdió oldala szerint a Hepatitis C (ami nem mellesleg egy vírus neve) az élet értelmének kutatásával, a kancsalság a helyes út megtalálásával, a korpásodás pedig a rossz beidegződések elengedésével kezelhető. Ezek az állítások teljes mértékben szembemennek a modern orvostudomány alapjaival, és olyan betegségeknek tulajdonítanak lelki okokat, melyeknek fizikai vagy biológiai okait és gyógymódjait is ismerjük már. Egy baktériummal például könnyen megfertőzhetünk bárkit, legyen bármilyen lelki állapotban, és antibiotikumokkal általában kezelni is tudjuk őt, szintén függetlenül a pszichéjétől. Az ilyen erős, minden tudásunkkal szembemenő állítások mögött nagyon jól kivitelezett kísérleteknek és kutatásoknak kell állniuk, hogy hitelt adhassunk nekik. Sőt, még ezek megléte esetén is sokkal nagyobb az esélye annak, hogy az eredmény a véletlenek valószínűtlen összjátéka miatt állt elő, mintsem hogy kiderüljön, a biológia és az orvostudomány által kikísérletezett, működő gyógymódok mind téves alapokra épülnek.
Kutatási eredmények
Bár rengeteg betegség pontos lelki okáról olvashatunk az oldalakon, a kutatási eredményekre való hivatkozás vagy úgy általában a forrásmegjelölés is teljesen hiányzik róluk. Olykor belebotlottam valamilyen furcsán festő névbe, ami előtt tudományosnak látszó, de a tudományos világban valójában nem használt titulusok sokasága volt felsorolva. Ilyen megjelöléseket gyakran használnak áltudományos oldalak azzal a céllal, hogy ezáltal elismertnek és hitelesnek tüntessenek fel olyan személyeket, akik ha léteznek is, a doktori fokozatukat jellemzően valamilyen témába nem vágó területen szerezték. SM-mel kapcsolatos kutatási eredményekhez azonban sosem jutottam el. Összefutottam viszont több országban elítélt teológussal, akinek orvosi praktizálási engedélyét 20 éve visszavonták helytelen kezelések alkalmazása miatt. Találkoztam továbbá rengeteg anekdotával és az orvostudományt kritizáló levéllel, melyekben szintén nem volt semmilyen kutatás megemlítve.
Szerencsére a Google-nak van egy Scholar nevű szolgáltatása, ahol a publikált tudományos szakcikkek között kereshetünk, így ha a fórumok, ingyenes weblapok és női magazinok le is hagyták a forrásokat, itt rálelhetünk a kutatásokra, már ha vannak ilyenek. Az ESEM-re írt cikkekhez mindig itt szoktam anyagot keresni, és általában még a kevésbé kutatott területek esetében is találok valamilyen régebbi, nem túl jelentős szakcikket. Az SM lelki okairól szóló publikációk azonban kifogtak rajtam. Hiába kerestem több szinonimára vagy az állítólagos lelki okokra, egyetlen kutatási eredményt sem találtam a témában.
Mik lehetnek az SM lelki okai?
Bár joggal tehetjük fel a kérdést, hogy bármiféle kutatás híján honnan tudhatná valaki, hogy az SM-nek milyen lelki okai vannak, ha ezen a kétségünkön túllépve elolvassuk a fent említett weboldalak állításait, kiderül, hogy az SM állítólagos lelki okaival kapcsolatban csak az egymásról másolt oldalak értenek egyet. A másolatokat leszámítva mindenhol másra hivatkoznak okokként.
Az Arkánum Stúdió szerint az autoimmun betegségek az elfojtott és így önmagunk ellen fordított agresszió eredményei, és gyakran körömproblémák mutatják meg őket. Ellenszerük, hogy tudatosan éljük meg azokat a helyzeteket, ahol “körmünk szakadtáig” kell harcolnunk, tanuljuk “megmutatni karmainkat” és teremtsük meg a belső nyugalmunkat.
Jacques Martel Lelki eredetű betegségek lexikona c. könyve nem teljesen ért egyet ezzel. Nézetei szerint az SM-et bármilyen “függőleges helyzetváltozáshoz kapcsolódó félelem” beindíthatja, mint például egy létráról való lelépés, bár a gyulladás oka szerinte is a valódi érzelmek elfojtása, illetve az lehet, hogy így akarunk bosszút állni valakin, aki nem szeretett eléggé.
Egy ingyenes tárhelyen (mindenkilapja) lévő “szellemgyógyász” oldal szerint az SM oka valójában a merev gondolkodás, a keményszívűség.
A 2esely fórumába bemásolt cikk azt állítja, hogy az elválasztás, elhatárolódás okozza a betegséget, jóllehet itt is megjelenik a “megmerevedés” szó.
A Szabadon ébredők oldala szerint torokcsakra zavarral állunk szemben, és az érzelemkifejezés problémája okozza a betegséget.
A Lelkednek nevű weblap szintén a megkeményedésre, pontosabban az uralkodási hajlam miatti elszigetelődésre hivatkozik.
Egy külföldi fórumban (MSWorld) az apával szembeni neheztelés számlájára írják az SM-et, amit egy másik külföldi oldal (Healing Sandiego) mély önutálattal egészít ki.
Egyes esetekben látszik valamilyen felületes logika a hivatkozott okok és az SM mögött. Ahogy a csontritkulás “szerkezeti téren való kifejezésmód megtalálásával”, a nyelvgyulladás az “ízlésünk kritikus vizsgálatával” vagy az ödéma azon területek megtalálásával gyógyítható, amelynek “vízre van szüksége” azáltal, hogy “lelket öntünk beléjük”, úgy az SM is valamilyen felületes szójáték vagy hasonlat alapján “az önmagunk elleni agresszió elfojtásával” gyógyítható. Ez magyarázatul szolgálhat a kutatási eredmények hiányára: az elméletek kiötlői valószínűleg különböző nyelvi kifejezések, szólások és a betegség egyes elemei közötti véletlenszerű hasonlóságokra épülő filozófia alapján tulajdonítanak gyógyító hatást bizonyos lelki jelenségeknek. Más esetekben a kapcsolat távolabbinak vagy teljesen hasraütésszerűnek tűnik.
Fontos látni, hogy még ha el is fogadjuk, hogy kísérletek nélkül, pusztán nyelvi játékokra építve gyógyítható a sclerosis multiplex, a korábban idézett példák teljességgel önkényesek. Mondhatjuk például, hogy az SM gyógymódja az agresszió kiélése, kiengedése, annak érdekében, hogy ne önmagunkat támadjuk, de ugyanennyi erővel mondhatjuk azt is, hogy az agresszió elfojtása a megoldás, mert éppen a túlzott, a külvilág mellett még magunk ellen is fellépő agresszió miatt vagyunk betegek. Mondhatjuk azt, hogy az önutálat miatt eszi meg a szervezetünk saját magát, de ugyanennyi joggal hivatkozhatunk a túlzott önszeretetre, végtére is az ember azt eszi, amit szeret, és az aranyos gyerekekről is gyakran mondjuk, hogy “zabálnivalók”. Ugyanígy érvelhetünk amellett, hogy a testünk túl éhes, és magát falja, ezért többet kellene ennünk, vagy hogy túlságosan félősek vagyunk (“könnyen begyulladunk”) és még sorolhatnám. Látható, hogy ez a megközelítés nem vezet sehova.
Lelki okokra lelki terápia?
Mindeddig hallgatólagosan feltételeztük, hogy abból, hogy az SM-nek lelki okai vannak, az is következik, hogy lelki módszerekkel gyógyítható. Valójában azonban ez két különböző kérdés. Ha ki is derülne, hogy az SM-nek lelki okai vannak, ebből még nem következik az, hogy a gyógymódnak is a lélekre kell hatnia. A stressz például hozzájárul a szív- és érrendszeri betegségek kialakulásához, de a stressz kerülése nem gyógyítja meg a szívinfarktust vagy agyvérzést túlélőket, pusztán csökkenti az újabb hasonló katasztrófa esélyeit. A betegeken ezekben az esetekben is gyógyszerek vagy egyéb fizikai beavatkozások segítenek.
Az SM valódi lelki okai
Ahogy a bevezetőben is írtam, az SM-re hajlamosító tényezőkről már sok mindent kiderített az orvostudomány, és ezek jellemzően nem a lélekkel kapcsolatosak. Tudjuk, hogy vannak az SM-re hajlamosító gének; tudjuk, hogy az olyan területeken, ahol kevés napfény éri az embereket vagy ahol sok tejet fogyasztanak, több az SM beteg; tudjuk, hogy a dohányzás és a szmog növeli az SM kialakulásának kockázatát; tudjuk, hogy az Epstein-Barr vírusnak is hasonló hatása van [1]. Mindezek a megfigyelések kizárják, hogy az SM pusztán lelki okokra legyen visszavezethető, ugyanakkor nem zárják ki azt, hogy bizonyos lelki folyamatok hatással legyenek az SM kialakulásának valószínűségére. A felsoroltakból jól látható például, hogy akit a személyisége hajlamosít a szenvedélybetegségekre, és emiatt az illető láncdohányos lesz, az közvetett módon, de bizonyos értelemben lelki okokból jobban ki van téve az SM veszélyének.
Az egyetlen kifejezetten “lelki ok”, amivel kapcsolatban kutatásokat találtam, a stressz. A stressz önmagában ugyan nem okoz sclerosis multiplexet, de a nagy lelki megterheléssel járó események az arra hajlamos személyekben kiválthatják az SM első megjelenését [2] vagy akár későbbi relapszusokat is [3]. Ez az eredmény bizonyos értelemben nem túl meglepő: a stresszről több SM-től független kutatás is kimutatta, hogy hatással van az immunrendszer működésére, és gyulladásos állapotot idéz elő a szervezetben.
Ha szeretnéd csökkenteni a betegséged rosszabbodásának rizikóját, lelki szempontból a stressz kerülése az az út, amit követned kell. Ugyanakkor ha a fentiek nem győztek meg arról, hogy az SM-et lelki okokra visszavezető oldalak tévhiteket terjesztenek, akkor is fontos figyelembe venned, hogy az SM esetleges lelki eredetéből nem következik az, hogy az ismert és igazoltan hatásos, a progresszió esélyeit csökkentő kezelések hatástalanok lennének. Még ha úgy is gondolod, hogy az SM okai lelkiek, akkor is érdemes megfontolnod a már bevált gyógyszerek alkalmazását.
Olvastam, hogy az etrendkiegeszitok, elelmiszeradalekok, es legujabban a tésztákban lévő glucomát(?) az, ami nagymértékben elősegíti a betegség lassú kifejlődését.
A stressz most egy divatos szó, és mindenre rafogjak, mert megfoghatatlan, es nem bizonyítható.
Ha biológiai okai vannak a szervezetben, akkor azt csak kémiai reakciók hozhatják létre, tehát kell valamilyen ” adalékanyag” hozzá, nem elég a gondolat.
A stresszt ma szerintem összekeverik a felfokozott izgalmi allapottal, ami kontrollalatlanul, vagy szintén gyógyszerek és egyeb stimulansok bevitelevel a szervezet normalis kémiai működését borítja fel, előidézve aztán a mára már meghatározott tüneteket és betegségeket, vagy felfokozva bizonyos örökletes előzményeket.
Vagyis az egyensúly felborulása lehet minden betegseg oka?
Lehat, hogy egy kis problémát kijavitanak, de olyasmit visznek be a szervezetbe, ami elindít egy lassú, vagy akár gyors változást, es visszafordíthatatlan folyamatok indulnak be.(?)
Édesapám hasnyálmirigy rákban halt meg. Édesanyám alig három év multán, hosszú eredménytelen (protokoll) kezelés után szintén hasnyálmirigy daganat következtében távozott. Nem értettem, hogyan lehetséges, hogy két ember, akik 60 évet leélnek egymás mellet ugyanabban a betegségben szenvedjenek és távozzanak. Vajon hajlam, ami engem is érint? Nemigazán fogadom el, mégha azt a genetikus mondja is. Utána néztem, mi is az a genetika, és mi is az a lelki ok?
A modern orvostudomány érdekes módon érdektelennek tűnik a betegség és a gyógyulás megfoghatatlan és láthatatlan aspektusaival kapcsolatban. Háromszáz esztendő programozásának és a központi dogma modern orvoslásra gyakorolt hatásának következtében sikerült eljutnunk odáig, hogy biokémiai robotjárműveknek tekintsük magunkat. Amikor pedig valami meghibásodik, amikor tüneteket észlelünk magunkon, már robogunk is a helyi egészségügyi szakszervízbe, ahol utasítanak, hogy nyújtsuk ki a nyelvünket, mondjunk egy nagy ááá-t és bepillantanak a motorháztetőnk alá.
A mechanikus orvosi gyakorlat rendszerint az autószerelés „3R”-jének egészségügyi változatából áll: (tünet alapján) reparáld meg, rakj be pótalkatrészt, vagy rámold ki. Soha nem vizsgálja a vezető képességeit. A modern biokémiai orvoslás története valóban ezen autószerelői hasonlaton alapul. Miközben az ősi kínai orvoslás a lélek székhelyének tekinti a szívet, az ájurvédikus hagyomány pedig a menny és föld teljhatalmú urának tartja ezt a szervünket, addig a modern orvostudomány megelégszik a reneszánszkori orvos (doktori fokozatát nem ismerem) William Harvey özönvíz előtti meghatározásával, miszerint a szív egy mechanikus pumpa és az élő szervezet egy kémiai masina, vagyis az emberi test nem egyéb fizikai mechanizmusnál. OK bár legyen neki így. De vajon ki irányítja ezt a masinériát?
Ki vagy mi tehát a biológiai programozó? A fenti – amúgy gondosan tallózó – a nyugati orvoslás szempontjait figyelembe vevő írásban is többször találkoztam a génmutáció szóval.
A hagyományos meggyőződés, miszerint a génállomány csak olvasható információkat jelent, amelyekre a környezet semmilyen befolyást nem gyakorolhat, egyike azon elméleteknek, amelyekben bármilyen szilárdan hittünk, mára mégis tévesnek bizonyult. A kulcs azó: epigenetikai mechanizmus. Van a tudománynak egy a mainstream média által agyonhallgatott, de legalábbis félremagyarázott kutatási területe, az epigenetika. Agyonhallgatott, mivel bizonyítja, hogy a GENOM program megbukott. Az a téves feltevés, hogy az élőlények jellegzetes tulajdonságait a gének vezérlik megbukott. Valamint olyant állít, ami szokatlan és a gyógyszeripar nem tud mit kezdeni vele. Az epigenetikai mechanizmusok ténylegesen módosítják a genetikai kód kiolvasását, így nem a sejtmagban lévő DNS, hanem a környezet határozza meg, milyen működések induljanak be a sejtben. Ezen epigenetikai mechanizmusok teremtő hatalmát szemlélteti a következő tény: ezen mechanizmusok képesek úgy „szerkeszteni” egy bizonyos gén kiolvasását, hogy több mint harmincezer különböző fehérjeváltozatot állítsanak elő ugyanabból a genetikai „tervrazból”. (lásd: D.Schmucker, J.C.Clemmens: „Drosophila DSCAM is an Axon Guidance Receptor Exhibiting Extraordinary Molecular Diversity.” Cell, 101. sz.) A környezeti jelzések jellegétől függően az epigenetikai mechanizmus „építési vállalkozó” alkotóeleme képes úgy módosulni, hogy az egészséges, vagy éppen rendellenesen működő fehérjéket állítson elő. Más szavakkal, születhet valaki egészséges génekkel, mégis megeshet, hogy az epigenetikai jelzések torzulásának következtében a rákhoz hasonló mutáns állapot alakul ki a szervezetben. Magáról a folyamatról olvashatsz, ha a kereső szó: epigenetika. Végül, hogy ne maradjon levegőben a fenti kérdés: Ki vagy mi valójában a biológiai programozó? Nem más, mint saját elménk, gondolataink.
Ha ébredés után azt találod, hogy nem vagy képes megállítani mozgó lábadat, szaladsz az orvoshoz, és beutal a neurológiára. De ha azzal állítasz be orvosodhoz: Doktor úr állandóan kényszeresen, és kaotikusan megállíthatatlanul jár a gondolatom! Doktor úr, a gondolat történik velem! Miféle gondolatok? Kérdezné az orvos. Állandóan a múltamon rágódom és a jövőmön aggódom. Szerinted mit tanácsolna? Vajon éreztetné az amúgy közgondolkodás szinten semmitmondó állapot veszélyességét? Vajon mondaná azt a hatalommal felruházó igazságot, amely szerint az észleleteink, gondolataink minősége és az életre adott reakcióink dinamikusan alakítják biológiánkat és viselkedésünket? Vajon figyelmeztetne arra a téves meggyőződésedre, amely szerint a gyógyító hatalom rajtad kívül lakozik? Aligha.