olvasási idő: 4 perc
Több kutatás is vizsgálta már a tej és annak egyes alkotórészei valamint a sclerosis multiplex kapcsolatát. Hivatalos, neurológusok által is átvett ajánlás a tejfogyasztással kapcsolatban azonban még nem jelent meg ezek alapján. Jelen cikk célja az eddigi kutatások és ezek eredményei alapján megfogalmazott ajánlások rövid áttekintése.
Kutatások a tejfogyasztás és az SM kapcsolatáról
Egy 1974-es tanulmány [1] után egy 1992-es vizsgálat is arra a következtetésre jutott, hogy azokban az országokban, ahol sok tejet fogyasztanak, jelentősen nagyobb a sclerosis multiplex megbetegedések száma (statisztikai szaknyelven ezt nevezik korrelációnak azaz “együttjárásnak”). A kapcsolat magasan szignifikáns volt, ami jelen esetben azt jelenti, hogy annak az esélye, hogy az eredmény a véletlennek tulajdonítható, mindössze 0,1%. Hasonló, de kisebb korrelációt mutattak ki a tejszín- illetve vajfogyasztás és az SM között, a sajtfogyasztással azonban nem találtak összefüggést [2][3].
Mint az orvostudományban általában, a sclerosis multiplex gyógymódjait is a betegség állati modelljén szokták először tesztelni. Az egyik módja annak, hogy egerekben SM-et idézzenek elő, az, ha saját myelinhüvelyük fő alkotórészét, az ún. myelin bázikus fehérjét (MBP) injekciózzák az erre fogékonnyá tett állatokba [4]. Az egerek immunrendszere ilyenkor megtanulja felismerni és megtámadni a myelint, és mivel myelin az agyban is megtalálható, ott is támadást intéz ellenük. Ez utóbbi jelenség pontosan úgy fest, mint ami a sclerosis multiplexet okozza.
Mint kiderült [5], a tehéntejben található butyrophilin nevű fehérjét patkányokba injekciózva szintén léziók jelentkeznek az állat központi idegrendszerében. Egy másik kutatás egyúttal azt találta, hogy az SM betegek immunrendszere megtámadja a tejben található bovin szérum albumin (röviden BSA) nevű fehérjét [6]. Mindez arra utal, hogy a tejben található egyes fehérjék nagyon hasonlítanak az SM-ben is érintett myelinhez, és az immunrendszerünk összetévesztheti, így kölcsönösen megtámadhatja őket. Bár a molekuláris hasonlóságot egy másik kutatás is alátámasztotta [7], a korábbi kísérleti eredményekkel ellentétben itt a tejből származó fehérjével épp az SM állati modelljének kifejlődését sikerült meggátolni. Mindezen összefüggések ugyanakkor magyarázattal szolgálhatnak a tejfogyasztás mennyisége és az SM előfordulása közötti kapcsolatra.
Tejfogyasztás: mellőzzük vagy ne?
A kutatási anyagok áttekintése alapján egy 2006-os tanulmány [8] szerint a korábbi kísérleti eredményekből nem következik, hogy az SM betegeknek kerülniük kellene a tejfogyasztást. Ilyen eredmények hiányában pedig felesleges vagy egyenesen káros is lehet ezt javasolni nekik, tekintettel arra, hogy a tejfogyasztás mellőzésével a betegek fontos ásványi anyagokat és vitaminokat vonnak meg maguktól. A szteroiddal kezelt betegeknek nagyobb esélyük van a csontritkulásra – érvel a szerző -, márpedig a kalciumbevitel fő forrása a tej, így annak mellőzése hozzájárulhat a csontritkulás kialakulásához.
A kérdést nem mindenki látja ugyanígy. Bár a tejfogyasztás SM betegekre gyakorolt káros hatását nem bizonyították, az ilyen jellegű eredmények hiányának oka nem az, hogy a hatás nehezen kimutatható, hanem hogy ezt a kérdést mindeddig egyetlen kutatás sem vizsgálta célzottan. A fenti összefüggések alapján előfordulhat, hogy a tejfogyasztás rossz hatással bír a meglévő betegségre, ezért a kérdés tudományos tisztázásáig megfontolandó lehet óvatosan eljárni és inkább mellőzni a tejtermékek fogyasztását – érvel George Jelinek, maga is SM beteg sürgősségi orvos Overcoming Multiple Sclerosis című könyvében [9]. A szerző egyúttal felhívja a figyelmet arra is, hogy korábbi kutatások – egy 2002-es [10] majd egy 2007-es [11] – összefüggést találtak a Parkinson-kór nevű degeneratív idegrendszeri betegség és a tejfogyasztás mennyisége között, főképp férfiak esetén. Bár a pontos hatásmechanizmus még nem ismert, a kutatók felvetették, hogy a tejtermékek úgy általában toxikus (mérgező) hatással lehetnek az idegrendszerre.
Összefoglalás
Mindezek alapján azt lehet tehát mondani, hogy a tejfogyasztás SM betegekre gyakorolt negatív hatását még nem vizsgálták, így az természetszerűleg nem is lehet bizonyított. Vannak ugyanakkor olyan kutatási eredmények, amelyek fontos kapcsolatot tárnak fel a tej egyes összetevői és az SM által is érintett myelinhüvely, valamint a tejfogyasztás mennyisége és az SM előfordulásának kapcsolatáról. Mindezek alapján korai lenne bármit is mondani arról, hogy ajánlott-e betegként tejet fogyasztani, és egyéni mérlegelés kérdése, hogy távol tartjuk-e magunkat tőle.
