olvasási idő: 5 perc
A sclerosis multiplex és a tehéntej kapcsolatáról kerestem anyagot, amikor belebotlottam az Overcomingms.org oldalba. A honlap meglehetősen összeszedettnek és informatívnak tűnt a konkurenseihez képest, így kifejezetten megörültem neki, amikor kiderült, hogy a készítőjének egy könyve is megjelent az SM-ről.
George Jelinek altató- majd sürgősségi orvosként dolgozott, amikor 45 éves korában diagnosztizálták nála a sclerosis multiplexet. Az első fejezet erről és a szerző szintén SM-es, öngyilkosságban elhunyt édesanyjáról szól. Tudós és orvos lévén Jelinek igyekezett a diagnózis után mihamarabb saját kezébe venni a dolgokat, és kutakodni kezdett a korábbi kísérletek között, hogy minden olyan lehetőséget kihasználhasson, ami segíthet neki elkerülni a gyors leépülést. (Az SM jellemzően rosszabb kimenetelű férfiaknál és ha idősebb korban jelentkezik.) Hamarosan talált is egy meglehetősen régi, ám annál érdekesebb kísérletet, ami elképesztő sikerekről számolt be pusztán étrendbeli változások következményeként. A könyv e köré a kísérlet köré épül fel.
Bár a könyv elején voltak a szerzőnek ezoterikusan hangzó elszólásai, mint például, hogy “semmi sem történik ok nélkül”, a tudomány működéséről szóló fejezet meglehetősen rendben volt, így a világnézete nem keltett kétséget bennem a könyv komolyságával kapcsolatban. Ugyan Jelinek kifejt némi kritikát a tudomány működésével kapcsolatban, a problémák, amikre felhívja a figyelmet, ismert tények (mint például hogy a gyógyszergyárak által finanszírozott kísérletek nagyobb valószínűséggel hoznak nekik kedvező eredményt, mint a függetlenek), és a fejezet teljesen távol áll a tudományellenességtől. Mint a könyv során végig, itt is minden állítás és adat mögött hivatkozások szerepelnek a releváns kutatásokra.
A könyv gerincét adó kutatást Dr. Roy Swank végezte 1949 és 1984 között. A kutató a telített zsírsavak hatását vizsgálta 150 SM betegen. A kutatás alapját az a megfigyelés adta, hogy a zsírfogyasztás mennyisége és az SM előfordulása korrelál egymással, azaz azokban az országokban, ahol az étrend jellemzően sok zsírt tartalmaz, több az SM beteg. A kísérlet eredménye szerint azoknak, akik napi 20 g-nál kevesebb telített zsírsavat fogyasztottak, az állapotuk nem, vagy csak alig romlott 34 év alatt, míg a többiek súlyosan fogyatékosak lettek a kísérlet végére. A diétát követő betegek éves relapszusainak száma 1-ről átlagosan 0,05-re csökkent. [1][2]
A kísérletnek sajnos vannak hiányosságai. Ahogy korábban már mi is írtuk, a kutatásokat általában randomizált, placebo-kontrollált, kettős vak kísérlet formájában érdemes végezni, hogy minél több tévedést kizárhassunk. [3] Amikor Swank elkezdte a kutatást, még nem létezett ez a módszer, így a kísérletében ez nem valósult meg. Nála kontrollcsoport sem volt, melynek tagjai normál diétát követtek volna. (Igaz, vannak adataink azokról, akik nem tudták tartani a Swank által előírt diétát, illetve vannak más kutatásokból származó adataink a normális diéta melletti relapszus számokról.) Másrészt maga Swank tudta, hogy ki az, aki tartja magát a diétához, és ki nem, azaz a fogyatékosság kiértékelése során ez befolyásolhatta a döntését. Tekintetbe véve azonban, hogy a diétát nem tartók többsége tolókocsiba kényszerült (vagy meghalt), míg a diétát tartók nem, ez a befolyásolás csekély lehetett. Harmadrészt a diétát sikeresen betartók között többen voltak azok, akiknél rövid ideje diagnosztizálták a betegséget, és csak nagyon kis mértékben voltak fogyatékosak. A könyv szerzője szerint ez magyarázható azzal, hogy ők még motiváltabbak abban, hogy megelőzzék a betegség kifejlődését. Elképzelhető azonban az is, hogy a “jóindulatú” SM betegek nagyobb valószínűséggel tartották magukat a diétához, és ez jobb fényben tünteti fel az eredményeket. Végezetül, egy későbbi kutatás nem támasztotta alá a kísérlet állításait, ez a kutatás azonban sok mást is vizsgált, és nem derül ki belőle, hogy a résztvevők telített zsírfogyasztása a megkívánt 20 g alatt volt-e.
A kutatás meglepő módon nem váltott ki nagy visszhangot. A könyv állításait ellenőrizendő magam is rákerestem, és valóban azóta sem jelent meg beszámoló olyan kutatásról, ami alátámasztaná vagy megcáfolná Swank állításait. Megjelentek viszont olyan kutatási beszámolók – és Jelinek részletesen ismerteti is őket -, amik részben alátámasztják a zsírfogyasztás és az SM kapcsolatát, illetve magyarázattal szolgálhatnak a hatásmechanizmusra is.
A telített zsírfogyasztás csökkentés mellett Jelinek számtalan más, jobban alátámasztott kutatási eredményt is felvázol, és ezek eredményeit összegezve alakítja ki életmódbeli tanácsait. A szerző több megcáfolt elméletről is lerántja a leplet, és teljesen korrektnek tűnik, amíg el nem érkezik az “elme-test kapcsolat” című fejezethez, ahol viszont elszabadul a pokol. Ebben a részben már nem nagyon idéz kutatásokat, ellenben olyan kétséges állításokat tesz, mint hogy a tudatalattink az álmaink segítségével üzen nekünk, a gyógyuláshoz fontos a régi személyes problémáink megoldása, vagy hogy minden betegség gyógyítható. A korrekt tudományos könyv itt hirtelen tömény ezotériába vált át, ami jelentősen rontja a szerzőbe vetett bizalmamat.
Összességében véve a könyv nagyon sok érdekes információt tartalmaz, és az elme-test kapcsolatról szóló fejezet kivételével nagyrészt megbízhatónak és alaposnak tűnik. Jelinek egyes ajánlásai szembemennek a jelenleg általánosan elfogadott protokollal (mint például szteroid alkalmazása kivétel nélkül minden relapszusnál), ugyanakkor általában elmagyarázza és hivatkozásokkal igazolja döntései okait.
Bár azt nem mondhatjuk, és a szerző sem állítja, hogy az általa felvázolt életmódbeli változtatások hatásossága mind tudományosan bizonyított, a követendő étrend nagyrészt megegyezik azzal, amit a szakirodalom egészséges emberek számára is melegen ajánlott étrendnek tart, így engem meggyőzött arról, hogy a további kutatások megjelenéséig érdemes követni Jelinek javaslatait. A szerző pontos ajánlásairól a https://overcomingms.org/recovery-program/ oldalon lehet olvasni, de hamarosan mi is több cikket írunk róluk.