A glutamát a legáltalánosabb serkentő neurotranszmitter. Jelenléte azonban mégis korlátok közé van szabva, mert túlzott mennyisége mérgező hatású az idegrendszer sejtjeire nézve.
Már számos bizonyítékkal szolgáltak a kutatók arra a lehetőségre, hogy a glutamát fokozott koncentrációja hozzájárul a sclerosis multiplex kialakulásához. Az SM betegek ugyanis egy-egy relapszus során magasabb glutamátszintet mutatnak a gerincvelői folyadék vizsgálata során.
A glutamát túlzott mennyiségét az N-acetylaspartate nevű anyag csökkenése kíséri. Valószínűleg ez az ellentétes irányú folyamat vezet az agytérfogat sorvadásához. Az idegrendszeri pusztulás mértékét ugyanis nem egymagában a glutamát szintje, hanem a glutamát és az N-acetylaspartate egymáshoz viszonyított aránya vetíti előre: minden 10%-nyi különbségnövekedés évi 0,33%-kal kisebb agytérfogathoz vezet. (A két anyag arányának változása néhány klinikai tünet megjelenésével is összekapcsolható, de a gerincvelői károsodással és a járási képességgel nem.)
A fenti megállapítások azt sugallják, hogy a glutamát túlzott jelenléte egy lehetséges tényező a sejtpusztulás és az ezzel járó progresszió bekövetkeztében. Ezzel esetleg új terápiás lehetőségek nyílnak a relapszáló-remittáló SM (RRMS) másodlagos progresszív (SPMS) formára váltásának megelőzésére.
Bővebben: In Vivo Evidence of Glutamate Toxicity in Multiple Sclerosis
